EGAL-TEAM Kft. | 2017.09.25
Facebook E-mail
/

A román konyha mai formáját évezredek folyamán nyerte el. A dák ősöktől a római megszállókon át a francia, olasz, bolgár, bizánci, arab hatások mellett az Osztrák-Magyar monarchiáig sok nemzet konyhájának fogásai alakították, s mára már igazi egységet alkotnak. A román konyha érdekes elegyét kínálja a keleti, a közép-európai és a nyugat-európai konyhának.
A dákok – feltételezések szerint - főleg a húsokat és a főtt zöldségeket részesítették előnyben, majd a római megszállókkal megérkeztek a különféle levesek, lepények, kenyerek, és megjelent az olívaolaj is. A török megszállás idején a hangsúly eltolódott a törökök által nem fogyasztott sertéshús felé, de közben megjelentek a jellegzetes török fogások, a kebab, a különféle padlizsános ételek, a kávé, illetve erre az időre datálható a kukoricalisztből készített fogások megjelenése is. A mamaliga, azaz a puliszka azóta is nemzeti eledelnek számít a románoknál.
A görög ortodoxoknak köszönhetően a különböző zöldséges ételek is kiemelt fontosságúvá váltak, ebből az időszakból maradt hátra a sarmale vagy épp az szimbolikus alapanyagokból készülő, ünnepi sütemény, a coliva.
A román konyha nyugat-európai befolyása a XIX. század második felére tehető, nagyjából a monarchia idejére. A monarchia adta keretek, illetve a román értelmiség külföldön tanuló, majd hazatérő gyerekeinek megváltozott szemlélete és ízlésvilága formálta tovább a román konyhát. Ekkor jelentek meg az első gyűjteményes szakácskönyvek. Újabb lökést adott a nyugat-európai hullámnak, hogy az első világháború után sorra nyíltak azok az éttermek, ahol már Franciaországból vagy Olaszországból érkezett séf vezette a konyhát.
Ennek a nyugat-európai áthallásnak köszönhetően született meg Bukarestben, a Casa Capsa konyháján a Joffre torta, ami igazi román édesség, francia alapokra építve. A nyugati irányvonalnak a kommunista rezsim vetett véget.
A román konyha sokszínűsége szinte minden fogáson érződik. Az arab, török, görög világból ismert előételsor itt is megtalálható, a mezeluri szinte minden nagyobb családi étkezés, ünnepi asztal része. A vegyes, hideg előételek meghatározó elemei a különféle sajtok és kolbászok. Az előételekhez gyakorta kínálnak tuicát, ami egy pálinkához hasonlatos, magas alkoholtartalmú ital.
A saláták közül a legismertebb román saláta az orosz eredetű, de francia elnevezéssel bíró Salata de boeuf, amelynek receptje és alapanyaga családonként és régiónként változik. Ez a hússaláta általában ünnepi alkalmakkor kerül csak asztalra, például karácsonykor. Fogyasztható előételként, de sült húsok mellé is szokás kínálni köret gyanánt.
Másik igen kedvelt saláta az Ardei copţi vagy más néven salata de piper, a sült paprikasaláta, amihez a hámozott sült paprikán kívül főleg zöldfűszereket használnak, esetleg egy kevés kapribogyóval ízesítik, de hagyma és fokhagyma nem kerül bele. Ez a saláta általában része a mezelurinak. Szintén nagyon kedvelt és emblematikus a padlizsánsaláta, azaz a salata de vinete, ami inkább krém, mint saláta, s kenyérre kenve, valamint tésztához, mártás formájában is felhasználják.
A román levesek közül a legismertebbek a csorba levesek. Ezeknek a leveseknek a közös nevezője a savanyúságuk, amit többféleképp is savanyíthatnak: akár ecettel, akár savanyú káposzta levével is elérhet a készítőjük. A csorbák közül a savanyú húsgombócleves (Ciorbă de perisoare) mellett igazi nagy kedvencnek számít a pacallal készített Ciorbă de butra, amit kifejezetten másnaposság ellen szokás fogyasztani. Klasszikus levesnek számít még a kedvelt és sokféleképp felhasznált sóskából készített leves, a Ciorbă de macris is.
A főételek között elsőként említendő fogás a puliszka, avagy a mamaliga, aminek rengeteg változata ismert. A kukoricalisztből készített ételt kínálhatják meleg tejjel, tejföllel, keverhetnek bele sajtot, túrót, vagy kínálhatják – a fetával közös gyökerekkel bíró – telemea kecskesajttal, esetleg tükörtojással a tetején. A puliszkát azonban nem csak önmagában fogyasztják, hanem ez az étel ideális köretéül szolgál a különféle raguknak, mártásoknak, húsos ételeknek is. Gyakran kínálják a mamaligát a sarmale, azaz a töltött káposzta mellé is. Éttermünkben csütörtökön megkóstolhatsz egy puliszkával készült román egytálételt a Bulz-t.
A sarmale egész évben fogyasztható, de az igazi időszaka a téli hónapok és az ünnepi események, mint a karácsony és a húsvét. A savanyú káposzta levelébe általában borjú, bárány vagy sertés darált húst tesznek, amit hagymával, különféle fűszerekkel ízesítenek. Tálaláskor mamaliga kerül mellé, s joghurttal vagy tejföllel locsolják meg a káposztacsomagokat.
Emblematikus grill fogás - a horvát csevaphoz hasonlatos - mititei vagy mici, amit leggyakrabban marha-, bárány- vagy sertéshúsból készítenek, de kedvelt a húsok keverékéből előállított változat is. A mititei a XIX. században született, ha igaz a legenda, akkor egy élelmes szakács a kolbász elfogyta után nyers húsból gyártott falatkákat sütött, és ezt kínálta a vendégeinek. Bárhogy is történt, a mititei azóta töretlen népszerűségnek örvend. A mititeit gyakran kínálják előételként, de levesek mellé is szokás adni, illetve főételként is megállja a helyét.
A különféle húsok és egyéb fogások leggyakoribb fűszerei a román konyhában a csombor, lestyán, tárkony, babérlevél, szegfűbors, bazsalikom, kömény, szegfűszeg, koriander, petrezselyem, fahéj, kapor és a rozmaring.
A román édességek közül az egyik legismertebb a cozonac, amely nem más, mint egy gyümölcsökkel, magokkal gazdagon kínált kalács. A hagyományosan húsvétkor és karácsonykor fogyasztott kalácsban a leggyakrabban diós töltelékkel találkozni (cozonac du nuca), de kedvelt a mazsolás változat is.