EGAL-TEAM Kft. | 2017.09.25
Facebook E-mail
/

Pizza, pasta, tiramisu. Általában ezek jutnak először eszünkbe az olasz konyháról. Ám ennek az országnak a konyhája ennél sokkal gazdagabb és sokkalta árnyaltabb. Az olasz gasztronómia az egyik legismertebb és legnépszerűbb szerte a világon. A fogások elkészítése nem kíván bonyolult konyhatechnikai ismereteket, nincs szükség különleges alapanyagokra - nélkülözhetetlen viszont az olívaolaj, a durva tengeri só, a fekete bors, a bazsalikom, a rozmaring és a parmezán sajt. Emellett nagyon változatos az íz világa.
Kezdjük például a pizzával. Megfigyelhető, hogy az olasz pizza annál jobb, minél délebbre utazik az ember. Az északi régióban is ki lehet fogni jól elkészített példányokat, de Rómától délre már szinte lehetetlen mellényúlni. Campaniában, Nápolyban általában kétféle feltéttel készítik a pizzát. Vagy margherita (paradicsom, mozzarella és bazsalikom), vagy marinara (paradicsom, fokhagyma és oregánó).
Ahány táj, annyi íz világ
Aki Rómába indul, annak ajánljuk a környékére jellemző tésztát, a Spaghetti alla Carbonarát. Az itteni ételek karakterét meghatározza a balzsamecet is, s errefelé nagyon kedvelt a szárított sonka és a parmezán (még akkor is, ha ezek Pármából származnak). Híres római étel még a Coda alla Vaccinara (eredetileg ökörfarkból, de általában borjúhúsból készített ragu, zöldségekkel összefőzve) és a Bucatini all'Amatriciana (szalonnás, friss paradicsommal gazdagított tészta).
Genova környékére az itt termelt olívaolaj és a pesto jellemző. Ezen a vidéken járva érdemes a trattoriákban gnocchit rendelni, amit errefelé a tésztákhoz hasonló sugókkal kínálnak, illetve idevalósi a focaccia és a csicseriborsólisztből készített farinata is.
Piemont környékén is kedvelt az Itáliában mindenhol népszerű risotto, amihez errefelé szívesen tesznek a környéken található fehér szarvasgombából. Jellegzetes ételei a környéknek az Agnolotti dal Plin (sült marhahússal és zöldségekkel töltött ravioli) és a Brasato al Barolo (párolt marhaszelet).
Az északi tartományokban közkedvelt a kukoricalisztből készült puliszka, vagyis a polenta, amelyet zsíros sajtokkal és vadhúsokkal fogyasztanak.
Olaszországgal kapcsolatban gasztronómiai szempontból talán Toszkánától várjuk a legtöbbet. Hiszen a lankás domboldalakon álló udvarházakhoz fűződő regényekben a főhősök nagyon hamar egy olyan gaszrtokánaánban találják magukat, hogy soha többet nem kívánnak hazatéri, csak főzni, főzni és főzni.
A környék ételei általában hús alapú szószokkal gazdagított tészták és a kenyér alapú előételek, levesek. Sok étel készül nyúlból vagy kacsából. A környék jellemző étele a Pappardelle alla Lepre (nyúlragus tészta), a Ribollita (fehérbabból, káposztából álló egytálétel, zsályával ízesítve), a Scottiglia di Cinghiale (vaddisznóból készült egytálétel), vagy a Bistecca alla Fiorentina (nyílt tűzön grillezett marhapecsenye). Desszertnek meg ott a cantuccini, amit vagy kávéba, vagy mazsolaborba mártogatva érdemes fogyasztani.
A szicíliai konyha sokban eltér az olasz csizma konyhájától. A tésztaételek helyett itt főleg a zöldséges és a halas ételek kapnak helyet. A Caponata salátában is főszerephez jut a sziget egyik ajándéka, a padlizsán. Kedvelt helyi különlegesség az arancine, a sült rizsgombóc, amit sajttal vagy hússal töltenek. Ha tésztára vágyunk, érdemes kipróbálni a helyi pékeknél a sfincionét, amit általában pecorinóval és szardellával készítenek. Helyi specialitásnak számít még a babból készült leves (maccu), a szintén babból készült tészta, a panella. A húsok közül kedvelt a marhahús, a bárány és a kecske.
Desszertek
Az olasz desszertkínálat pedig egyszerűen páratlan. Ott a mindenki által ismert tiramisu, a védjegyként emlegetett kézműves fagylalt, a kávé mellé ropogtatott amaretti vagy a cantuccini. S akkor még nem is beszéltünk a canolliról, a granitákról, a panettonékról, a panna cottáról a zabaglionéról vagy a zuppa ingleséről, crespelléről.
A crespellet, gyakorlatilag a nálunk is nagy népszerűségnek örvendő palacsintához lehetne leginkább hasonlítani, de nagyban megegyezik a francia crêpe-el, viszont általában sósan készítik. A legkülönbözőbb, pastára való tölteléket tesznek bele, néha göngyölik, vagy négyrét hajtják, és besamellel vagy a hagyományos paradicsommártással leöntve forró sütőben megsütik. Emellett a crêpe hatására természetesen édes változata is ismert. Éttermünkben az Európai Körutazás játékunk keretében, kedden lesz lehetőséged megkóstolni a crespellet, de ha szívesen elkészítenéd otthon, akkor az alábbi recept alapján ezt is megteheted.

Olasz palacsinta (15 db Crespelle)
150 g liszt
3 db tojás
1 ek vaj (20 g, olvasztva)
150 ml tej
150 ml szénsavas ásványvíz

A sütéshez olívaolaj (sósan), olvasztott vaj (édesen)
Egy keverőtálba teszem a lisztet, ráütöm a tojásokat, beleteszem a vajat, sót és kevés tejjel csomómentesre keverem, majd hozzáöntöm a maradék tejet is. Félórára pihentetem. Ekkor közvetlenül előtte hozzákeverem az ásványvizet, ettől lazább lesz a tészta. Vajat olvasztok és egy tálkában a kezem ügyébe teszem.
Egy kisebb átmérőjű (15-18 cm) serpenyőbe teszek egy teáskanálnyi vajat és ráöntök egy kisebb, fél merőkanálnyi tésztát, hogy közepes vastagságú lepénykéket kapjak. Pár perc múlva megfordítom a crespelle-t és a másik oldalát is megsütöm. Azonnal tálalom. Egy tányérra teszem, megszórom barnacukorral, négyrét hajtom és a tetejére is szórok.