EGAL-TEAM Kft. | 2018.01.24
Facebook E-mail
/


Hogyan főzünk manapság? Rákeresünk a neten egy ízre, stílusra vagy egy összetevőre, és máris több találatot kapunk, mint amennyi receptet életünkben valaha is ki tudnánk próbálni.

Könnyebben hozzájutunk különleges élelmiszerekhez, fűszerekhez, mint ükanyáink idejében, és a globalizációval egyre bővül az ételekről való tudásunk, ahogy maga a kínálat is. Előbb eszünk avokadósalátát, mint céklát.


Manapság régi, elfeledett vagy egyoldalúan felhasznált zöldségekkel már ritkábban találkozunk a tányérunkon, sőt, néhány ember számára ezek a csemegék akár már ismeretlenek is lehetnek.
Annak ellenére, hogy ezeket a zöldségeket manapság már ritkábban találhatjuk meg a szupermarketek polcain, fantasztikus ételek készíthetők belőlük.
Az alábbiakban néhány elfelejtett vagy egyoldalúan felhasznált zöldséggel ismerkedünk meg.

Pasztinák vagy paszternák egy igazi téli zöldség, amely még finomabb, ha már megcsípte a dér. Valaha ugyanolyan fontos szerepet játszott táplálkozásunkban ez a növény, mint ma a burgonya: néhány évszázada még gyakran kínálták főétkezések alkalmával köretként. Tört burgonya vagy püré helyett ott volt a tört pasztinák vagy a pasztinák püré! Éppen ezért elmondható, hogy nagyon régi zöldségről van szó, amelyet sajnos ritkán látunk a közértek és zöldségesek polcain. A pasztinák íze kevésbé jellegzetes, mint a répáé, és nyersen, vagy főzve is fogyasztható. Szolgálhat ízletes pasztinák leves alapjául, pürésíthető, vagy akár kolbászos egytálételt is készíthetünk belőle. Ez az „elfeledett zöldség” tele van vitaminokkal (B-, C- és E-vitamin), valamint vassal, káliummal és kalciummal, esszenciális olajokat is tartalmaz.

A pasztinák, a gyökérpetrezselyem és a répa rokonaként a feketegyökér is hosszú gyökeret ereszt a talajban. Az európai kontinensen régebben meglehetősen kedvelt volt, azonban a második világháború után az emberek már nem nagyon vásárolták, és elfelejtették — talán azért, mert az elkészítése némiképp munkaigényes. A feketegyökér íze enyhe, krémes és diós jellegű, amelyért megéri összepiszkolni a kezünket. Emellett tele van káliummal, magnéziummal, kalciummal, foszforral és vassal, így nagyon jót tesz az egészségnek, ráadásul hosszan eltartható. Ha főzéskor egy kis tejet is adunk a vizéhez, megelőzhetjük a zöldség elszíneződését.



Ha igazi tápanyagbombát keresünk, a mángold a 3 legkiválóbb zöldségeink egyike! Az ilyen élelmiszerek 100 kilokalóriánként képesek biztosítani a szükséges 17 legfontosabb tápanyag napi ajánlott mennyiségének mintegy 10%-át. Ennek megfelelően ez az abszolút nyerő zöldség szekérderéknyi vitamint, ásványi anyagot, rostot és fehérjét tartalmaz — azaz valódi szuperélelmiszer! A mángoldnak rendszerint a zsenge levélzetét fogyasztjuk. Íze egyszerre hasonlít a spenótra és a céklára. Ez a „rég elfeledett zöldség” könnyen termeszthető a konyhakertben, és levelei tavasztól egészen őszig szedhetőek ugyanarról a tőről. Mivel a mángold főzve, párolva vagy (hirtelen) pirítva, valamint nyersen, salátákban, illetve zöldséges lepényben (quiche) is elkészíthető, a felhasználása igen sokoldalúnak mondható.


A kissé földízű, édeskés cékla megosztó, már, ami a kedvelését illeti. Akik fogyasztják, azok is többnyire csak savanyúság formájában, pedig a cékla főzve is finom, tápláló és számtalan jótékony hatással rendelkezik.
A cékla lúgosít, kiváló antioxidáns és segíti a vörösvérsejtek képzését, méregteleníti a bélcsatornát, szabályozza az anyagcserét és még a diétába is remekül beilleszthető.
A cékla kiváló kálium-, kalcium-, vas-, szilícium- és magnéziumforrás, de tartalmaz rezet, cinket, mangánt, ként, jódot, kobaltot, krómot, nikkelt, B1-, B2-, B6- és C-vitamint, folsavat, niacint és biotint is. Ezen kívül tartalmaz folsavat is, ami jól hat a hormonokra. A rengeteg kálium jót tesz a testnek, főként az izomzatnak, és akkor fejti ki legjobban a vitaminban bővelkedő szerepét, ha a levét fogyasztjuk. Éppen ezért a cékla a manapság népszerű smoothie-k gyakori alapanyaga. Kiváló antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. A céklát a Melódinnál is sokféleképpen használjuk fel. A hagyományos savanyúság mellett megtalálható salátabárunkban például dijoni vagy indiai céklasaláta fő alapanyagaként, de a paleo ételek köreteként is szokott szerepelni kínálatunkban.


A tormáról is megoszlanak a vélemények. Néhányan azért nem szeretik, mert csípős, de a többség éppen ezért kedveli. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a frissen reszelt torma baktérium- és vírusölő hatása fél napon át tart, tehát érdemes szeretni.
A tormát, tulajdonságai alapján sorolhatjuk a gyógynövények és a fűszernövények közé is.

A tormát különféleképpen lehet fogyasztani. Kiváló köretként és frissen reszelve, de ecetesen, vagy tormamártásként is jó íz világot kölcsönöz az ételeknek. A háziasszonyok savanyúságok eltevésénél (például cékla, paprika) is hasznosítják. Hazánkban a főtt sertés- és marhahúsok, bizonyos halételek szinte elképzelhetetlenek torma nélkül, sőt a rendezvények hidegtálainál is rendszeresen megtaláljuk a tormakészítmények valamelyik típusát, mivel a reszelt torma jó étvágygerjesztő hatású. Fiatal levelét salátába lehet tenni, de a Melódin étlapján szerepel olyan húsféleség, ahol tormás pácban érlelődött a hús felhasználás előtt.
Akik a torma erős illatát nem viselik el, azoknak ajánlott majonézes reszelt tormát, vagy tejszínes reszelt tormát fogyasztaniuk.

Csicsóka tipikusan az a zöldségféle, amely méltatlanul tartozik az „elfeledett” élelmiszer-alapanyagok kategóriájába. A csicsóka gumói a föld alatt nőnek, ugyanúgy, mint a burgonya, az íze enyhe, diós jellegű, és nyersen, illetve főzve is fogyasztható. Ez a zöldségféle igen jótékony hatású: tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal és rostokkal, ugyanakkor nagyon alacsony a kalóriatartalma. Mivel segíti a kalcium felszívódását, hozzájárul a csontritkulás megelőzéséhez. Termesztése egyszerű, és négyzetméterenként akár 5 kilogrammnyi ehető gumót ad. Felszedése egészen az első fagyokig lehetséges, és elkészítésének számos módja van: főzve, sütve vagy párolva.
Étlapunkon sült csicsóka vagy csicsókapüré formában található általában az egészségvonalas ételeink mellett köretként.


Receptajánló
Mángoldos-vöröshagymás omlett
Hozzávalók 4 személyre:
• 4 teáskanál olívaolaj
• 1 darab finomra aprított vöröshagyma
• 400 g mángold, leöblítve és finomra aprítva
• tengeri só
• frissen őrölt fekete bors
• 2 evőkanál sima levelű petrezselyem, felaprítva
• 4 evőkanál bazsalikom, finomra aprítva
• 1 teáskanál passzírozott fokhagyma
• 4 nagyméretű tojás, könnyedén elkeverve
• 50 g reszelt Gruyère sajt
• 50 g reszelt parmezán sajt


Elkészítés:
Melegítsünk fel egy 25 cm átmérőjű, sütőben is használható serpenyőt közepes lángon, majd tegyünk bele 2 teáskanál olívaolajat. Adjuk hozzá a hagymát, és időnként kevergetve fonnyasszuk üvegesre. Ezután tegyük bele a mángoldot, és szintén időnként kevergetve pároljuk 10 percig, vagy amíg a zöldség meg nem puhul. Hintsük meg egy kis sóval és borssal. A tojásokhoz adjuk hozzá a petrezselymet, a 2 evőkanál bazsalikomot, a fokhagymát és egy újabb csipet sót, majd az egészet verjük fel. Tegyük bele a mángoldot és a Gruyère sajt felét, majd jól keverjük el.
Melegítsük elő a sütőt, a serpenyőt pedig töröljük tisztára egy konyhai papírtörlő segítségével, majd tegyük vissza a tűzre. Öntsünk az aljára egy kis olajat, majd tegyük bele az egész zöldséges keveréket. Hagyjuk sülni körülbelül 30 percig, majd vegyük lejjebb a hőfokot. Kevergetni nem szabad, csak kis lángon hagyni mintegy 4 percig. Hintsük meg a tojásos keveréket a parmezán sajttal és a Gruyère sajt maradék felével, és tegyük az ételt serpenyőstül a sütőbe (grill fokozat). Hagyjuk így további egy percig, vagy amíg a tojás jól átsül és a sajt szépen megpirul. Vegyük ki a serpenyőt a sütőből, és egy lapos fakanál segítségével lazítsuk fel a tojáslepény széleit ás alját, majd alácsúsztatva emeljük ki egy vágódeszkára. Vágjuk fel a lepényt 4 egyenlő részre, és salátával körítve tálaljuk fel ezt az ízletes, alacsony szénhidráttartalmú fogást.


Tejszínes-diós tészta csicsókával és cukkinivel
Hozzávalók 4 személyre:
• 200 g csicsóka, 1 x1 cm-es kockákra vágva
• 375 g teljes kiőrlésű tészta
• 1 fej vöröshagyma, felkockázva
• 2 gerezd fokhagyma, passzírozva
• 1 darab cukkini, kis kockákra vágva
• 1 dl zöldfűszeres csontleves
• 2 marék dió
• 150 g parmezán sajt
• 200 ml tejszín
• olívaolaj

Elkészítés:
Főzzük ki a tésztát. A vöröshagymát pirítsuk meg az olívaolajon, majd adjuk hozzá a csicsókát. Közvetlenül a zöldfűszeres csontlevessel történő felöntés előtt tegyük bele a fokhagymát, és hagyjuk együtt forrni mintegy 5 percig, vagy amíg a csicsóka meg nem puhul. Hagyjuk kihűlni, majd botmixer segítségével pürésítsük. Ez alatt a cukkinit is megpiríthatjuk némi olívaolajon. Vágjuk fel durvára a diót, és adjuk hozzá a cukkinihez a csicsókával együtt, mindezt pedig a tejszínnel és a parmezánnal kiegészítve (melyből hagyjunk egy keveset a szóráshoz is) töltsük rá a tésztára, majd keverjük el, és végül tálaljuk.