Barion Pixel
EGAL-TEAM Kft. | 2024.03.29
Facebook E-mail
/





A hütte a síelés világának szótárában hegyi menedékházat jelent, szó szerinti magyar fordításban talán a kunyhó szó áll hozzá a legközelebb. Eredetileg ezek a kis házak a hegyekben túrázókat fogadták be, ellátást és szállást nyújtva éjszakára, megpihenni, vagy rossz idő esetén.
A funkció a 21. századra sem változott sokat: a hütték (télen legalábbis) főleg síelőket és sítúrázókat fogadnak, és legtöbbször vendéglátóegységként működnek. Az elmúlt években igen divatos lett szálláshelyeket, apartmanokat, kis üdülőházakat is hütte stílusban felépíteni.

A szó germán eredetű, és mindig is valamilyen nem túl komfortos házikót jelentett.
Manapság egyaránt értünk alatta sípálya közelében fekvő vendéglátóegységet, ahol manapság előfordulhat, hogy honfitársaink magyarul szolgálnak ki gőzgombóccal és sültkrumplival, és legkésőbb 5 körül letessékelnek a teraszról. Esetleg ennek a továbbfejlesztett változatát, amikor estére is ott fognak, miközben andalító zene szól.

A síelés sajnos nem olcsó sport, így a sípályák mentén való étkezéskor is mélyen zsebbe kell nyúlnunk. A hüttékben nagyjából a balatoni büfék árainak 1,5-2-szeresére számíthatunk, de természetesen nem lehet általánosítani, mert más árakkal dolgozik például egy vorarlbergi luxus üdülőhely exkluzív étkezdéje, mint egy kisebb síterep egyszerűbb, "fapados" büféje.

A hütték egy része önkiszolgáló rendszerben működik, tehát vagy egy pultnál rendelünk, vagy nagyobb étkezdékben a hazai menzákhoz hasonlóan egy hosszú pult mentén a tálcánkat végigtolva, a kívánt ételre rámutatva kérhetjük ki ebédünket. Természetesen vannak olyan helyek is, ahol pincérek szolgálják ki a vendégeket is, de ez esetben illendő némi borravalót (németül: Trinkgeld) is adni, ha az étel minőségével és a kiszolgálással elégedettek voltunk.

A hütték nagy része a gyorsan elkészíthető, mirelit, vagy félkész ételekre specializálódott, hiszen csak ezeket tudják nagy tételben, gyorsan elkészíteni. Jó példa erre a gőzgombóc, amit a legtöbb helyen nem frissen készítenek, hanem a mirelit gombócokat gőzölik, vagy melegítik fel. A frissen készült ételek, mint pl. a bécsi szelet, már jóval drágábbak a gyorsételeknél, igaz általában ezek igen nagy és kiadós adagok is.

Néhány hasznos tanács:
• A hüttékben kb. dél és 1 óra között van a legnagyobb tömeg, így, ha nem akarjuk a drága időnket sorbanállással tölteni, lehetőleg máskor menjünk ebédelni
• Minden étkezdének megvannak a maga specialitásai, ezeket érdemes kipróbálni
• Ne együk degeszre magunkat, mert utána elálmosodhatunk, ami nem előnyös a sízésnél
• Saját, otthonról hozott ételt/italt nem szabad a vendéglátóhelyeken fogyasztani!
• Törekedjünk síelés közben az elegendő folyadékbevitelre! Tipp: ha nem akarunk italért sorban állni és ha nincs nálunk hátizsák, 1-2 kis zacskós üdítő még pont belefér a zsebünkbe.
• Ne fogyasszunk túl sok alkoholt! Igaz a pályákon nem szondáztatnak, de azon kívül, hogy mások és saját egészségünket kockáztatjuk, egy esetleges baleset-okozásnál már komoly következményekkel számolhatunk alkoholos befolyásoltság esetén!

A síelés hazai rajongói leginkább a (cseh)szlovák, majd az osztrák sípályák ételeivel ismerkedhettek. A hozzáférhető fogások közül nem egy, mára legendássá vált. A legendát nem a minőség, sokkal inkább a hangulat, a táj, a zene, a nyüzsgés, a havas alpesi Hütte (kunyhó) gyorsétkezdei világa táplálja, mind a mai napig.

A Germknödel kétségtelenül az egyik legemblematikusabb osztrák Hütte étel. Számos sí régióban csak „süße Klöße” (ejtsd: szűsze’klősze), vagyis „édes gombóc” néven ismert. Ez a bajor és bécsi konyhában egyaránt kedvelt étel desszert és főétel is lehet. A Germknödel nagyméretű, félgömb alakú, fűszeres szilvalekvárral (Powidl) töltött kelt tészta, amit olvasztott vajjal, és/vagy cukrozott darált mákkal és vaníliaszósszal szervíroznak. Csehországban áfonyával töltve is előfordul.

A Germknödel valóban gőzgombóc, merthogy gőzölve készül, s nem keverendő össze a nevében a gőz (Dampf) szót is hordozó, leginkább a bajor sípályák környékén, és Elzászban előforduló, Dampfnudeln nevű, a gőzgombócra kísértetiesen hasonlító gombócokkal, amit azonban nem gőzölnek, hanem fedő alatt, tejben, vagy sós vízben, vaj hozzáadásával főznek.

A „schmarrn” kifejezés a német „schmieren” (zsírozni, kenni) szóból ered, és a 16. századtól kezdődően terjedt el. A sváb és badeni konyhában Kratzete elnevezéssel is előfordul. A császármorzsa valójában a sokféleképpen készített palacsinták nemzetségéhez sorolható. Ez a német palacsinta (Pfannenkuchen), Ferenc József császárt megidéző, vastagabban sütött, felvágott változata.

Porcukorral, lekvárral, vanília fagylalttal, szilvával is gazdagítják, melegen tálalják. Kedveltek a grízsmarni (Grießschmarrn) és a zsemlesmarni (Semmelschmarrn) változatok is. Bajorországban és Ausztriában a sós burgonyasmarni is előfordul.

A svájci sípályákon síelők a Käsespätzle (ejtsd: kézespecl’) helyett, az előbbi osztrák név ismeretében is megfejthetetlen „Chäschnöpfli” névvel találkozhatnak. Belátható, hogy ennél már egy fokkal jobb a sváb „Kässpätzle”. E kedvelt ételnél a forró tésztára sajtot reszelnek, és pirított hagymát szórnak. Leveles, vagy burgonyasalátával tálalják.

A regionális eltérések leginkább a felhasznált helyi sajtok jelentős különbözőségéből erednek. A Käsespätzle egyik variánsa a Zell am See környékén (Pongau) és Felső-Stájerországban is fellelhető „Kasnocken” (sajtos nokedli), amit ugyancsak pirított hagymával szórnak meg.

A szlovák sípályák étele, a sztrapacska, majdnem minden „hüttében” megtalálható. A szlovák hegyvidék népe lehetősége szerint sok minden ehetővel kombinálta a burgonyával készített galuskát, és tett is rá mindent, amihez csak hozzájutott. Így lett ízletesebb és táplálóbb, s így került rá a párolt savanyított káposzta, és/vagy, a tehéntúró, a juhtúró, a füstölt szalonna, a zsíron, vajon pirított hagyma, és még sok minden más is.

Régiónként számtalan névvel számtalan variáció alakult ki (strapacky, loncky, smyíkance, frkacúre), és akkor a módozatokról, mint a furmanské (fuvaros), polské (lengyel), sindeliarske (zsindelyező) még nem is esett szó. Mint a polské elnevezés is utal rá, ez az ételcsalád a lengyel sípályák hüttéiben is megtalálható.
A magyar síelő a hegyen is szívesen rendel levest. A monarchia szerte népszerű gulyásleves Ausztriában sűrű és paradicsompürés. Mellé császárzsemle (Kaisersemmel) dukál.

A Tagessuppe (napi leves) többnyire csíkokra vágott palacsinta-betéttel készül, megszórva finomra vágott petrezselyemmel. A palacsintatésztával készülő erőleves (Kraftbrühe mit Flädle) az előzővel megegyező. Szlovákiában a káposztával készült korhelyleves az egyik legnépszerűbb sípálya környéki leves.

A májgombócleves a petrezselyemzöldjével megszórt, forró „generálleves” méretes, 5-7 cm átmérőjű, esetenként nagyobb májgombóccal szervírozott variánsa. A német, osztrák és cseh konyhában is népszerű, de a dél-tiroli és szlovén sípályák menüiben is megtaláljuk.

Németországban (Pfalz), a májgombóc, amit arrafelé csak Läwwerknepp (ejtsd: léve’knepp) néven ismernek, savanyú káposztával és burgonyával is előfordulhat. A májgombócleves bajor-osztrák változata a felénk is jól ismert májgaluskaleves (Leberspätzlesuppen).
A ropogós péksüteménnyel, hasábburgonyával fogyasztott frankfurter, a zsemlébe helyezett meleg húskenyér, az almás rétes vaníliaszósszal, az olasz pályák pizzái, tésztaételei, a francia és svájci hütték illatozó sajtételei (fondü, raclette, tartiflette), a síelés élményét tovább szépítő fogások.

Ezen a héten egy kis hangulatidézőnek megtalálható lesz a Melódin éttermek étlapján néhány étel, ami felidézheti bennünk a hütték hangulatát.
Hétfőn tiroli gőzgombóccal kedveskedünk, szerdán császárgulyással, csütörtökön bécsiszelettel, pénteken tányérhússal.