EGAL-TEAM Kft. | 2017.10.19
Facebook E-mail
/

Megvan, mit árul el a személyiségedről a kedvenc ételed? Gondoltatok már arra, hogy az, amit megesztek, a kedvenc sütitek sokkal többet árul el rólatok, mint gondolnátok? Bizony, több kutatás szerint is összefüggés mutatható ki bizonyos tulajdonságok és bizonyos ízlés között, ami az ételeket illeti. Illetve a hangulatunkat, a személyiségjegyünket befolyásolja mit eszünk. Mai cikkükben azt a két témát elemezzük!

Gyakran hangzik el a címben szereplő szállóigévé vált aforizma, és sokan nem is tudják, honnan, kitől származik az eredetije. Pedig aki leírta, nem akárki volt. Jean Anthelme Brillat-Savarin az ízlés nagy mestere. A 18. században élt férfiú a gasztronómiai irodalom „feltalálója” volt, sajtot és a mennyei sütemény koszorút is róla nevezték el. Ebből is látszik, hogy nem csak a mai kutatókat, hanem a múlt emberét is foglalkoztatta a táplálkozás és a személyiség.



Akik szeretik a fűszereket, több kockázatot is vállalnak? Úgy tűnik, igen. Még egy 2013-as kutatás kimutatta 97 ember vallomása alapján, hogy azok, akik fűszeres ételeket esznek, szeretik a kockázatos dolgokat. Szóval, ha valaki őrült módjára kanyarog az úton autóval, valószínűleg fűszeres csirkeszárnnyal fogja csillapítani az éhségét. De azt is észrevették, hogy akiknek számít a dicséret, és versengő típusok, azok is inkább a fűszeres ételekre voksolnak?
Egy másik tanulmány megerősítette ezeket az eredményeket, és rámutattak arra, hogy azok, akik minél több csípős ételt ettek annak hatására, hogy megdicsérték őket, nem feltétlenül szerették a csípős ételt. Ez arra utal, hogy a személyiség milyen sok tényezőt befolyásol, ugyanis, ha valaki nem szereti a csípőset, de nagy az igénye a jutalmazásra, dicséretre, az ennek ellenére meg fogja enni. Ilyen tényezők befolyásolják azt is, hogy miből és mennyit eszik meg valaki.


Ha szeretitek az édeset, valószínűleg barátságosak vagytok. Legalábbis ezt támasztja alá további öt tanulmány, a résztvevők személyiségtesztjei és fogyasztásai alapján ugyanis azokról, akik csokit, karamellt, cukorkát ettek, általánosan elmondható, hogy a szerelemben hűségesek, kedvesek, együttérzőek és barátságosak. Az édes ízeket választók közül többen szociális területen dolgoztak, vagy önkénteskedtek.



Velük ellentétben azok, akik kávét isznak, szeretik a retket vagy a tonikot, antiszociálisabbak, manipulatívak és érzéketlenek. A keserű ízt szeretők többsége egoista, nem áll tőlük messze a szadizmus.
Egy másik kutatás során a résztvevőkkel órákon keresztül töltettek ki személyiségteszteket, majd az alanyok vakon kóstoltak meg különféle ízesítésű – barack, vanília, narancs, áfonya – vodkákat. Az ízpreferenciákat pedig megpróbálták bizonyos személyiségtípusokhoz kötni.
A kutatás vezetője, Hirsch szerint a barackvodka kedvelői elevenek, drámaiak és lelkesek. Ezzel szemben az áfonyavodka szerelmesei általában túl sokat dolgoznak, és nem aktívak szexuális téren. A vaníliás vodkát választók pedig impulzívak és érzelmileg vezéreltek.
Hirsch szerint minden, amit csinálunk, tükrözi a személyiségünket, és ez az étellel kapcsolatos döntéseinkkel sincs másképp. Ez nem is olyan meglepő, hiszen hétéves korunkig alakulnak ki az alapvető élelmiszer-preferenciáink, ráadásul pont ekkor fejlődik a személyiségünk is jelentős mértékben.
Az agyunkban a személyiségért és az ízlelésért felelős agyterületek közel vannak egymáshoz, így logikus, hogy összefüggésben vannak egymással.
De ez fordítva is igaz, Tehát nemcsak az ételek alapján tudunk valakiről véleményt alkotni, hanem az étkezéseink befolyásolják személyiségünk alakulását.

„Az vagy amit megeszel” - vallotta Hippocrates és ezt mindenki betéve tudja, de mégis, mintha nem vennénk komolyan.
Mára az étkezés az egyik legfontosabb identitásképzővé vált, amelyben a személyiségünk tükröződik vissza. Azzal, hogy hol vásárolunk élelmiszert, mit eszünk, vagy hová járunk enni, sok információt közlünk arról, hogy kik vagyunk, és mit gondolunk a világról.

Az étel mára sok esetben státuszszimbólummá is vált, amivel szívesen dicsekszünk el a közösségi médiában, ami nem mellesleg az étkezési kultúránkat is alaposan felforgatta. Az amerikai Hartman Group felmérése szerint a 18–24 év közöttiek 54 százaléka rendszeresen lefotózza, amit éppen eszik, 39 százalékuk pedig ki is posztolja, így percenként 90 új ételfotó kerül fel az Instagramra.
Ezt a tendenciát erősítik az olyan ételmegosztó alkalmazások is, mint a Burpple, a Foodspotting és a Snapdish. Az étkezések ugyanakkor egyre magányosabb alkalmakká váltak, az Egyesült Államokban például a felnőtt lakosság csaknem fele eszik egyedül rendszeresen. A társaság hiánya miatt pedig a közösségi oldalak használata egyre inkább beszivárog az étkezőasztalra, a felhasználók csaknem egyharmada használja, miközben étkezik, s ez az adat 47 százalékra nő az Y-generáció tagjainak körében.
A ma oly divatos „ételpornó” jegyében a fiatalok egyre gyakrabban osztanak meg különleges ételekkel megrakott éttermi asztalokat, s szinte napi rendszerességgel közlik online barátaikkal, hogy mit reggeliztek, ebédeltek vagy vacsoráztak. A 2000 környékén születettek 44 százaléka azt is bevallotta, osztott már meg sajátjaként az interneten olyan ételt, amit nem is ő evett, 19 százalékuk pedig kifejezetten azért kért kölcsön mástól fogást, hogy lefotózhassa és kiposztolhassa. Szintén népszerű trend, amikor magas kalóriatartalmú ételek mellett mutatják meg a posztolók a kockás hasukat vagy a combjaik közötti rést azt jelezve, azt esznek, amit akarnak, így is meg tudják őrizni tökéletes alakjukat. Az étel ebben az esetben is a státusz és egy mások által kívánt életmód kifejezőjévé vált. Az olyan exkluzív ételek, mint a New Yorkból indult cronut-őrület pedig azt is megmutatta, vannak, akik akár órákig is képesek sorban állni, hogy a szerencsés kevesek egyikének érezhessék magukat, akik valamilyen limitált szériás élményben részesülhetnek.


Ez veszélyeket is rejt magában, hiszen a táplálékszükségletünk a személyiségünkhöz hasonlóan rendkívül sokféle lehet, mert ami az egyik embernek táplálék, az a másiknak méreg. Ha például eléd tolnának egy eszkimómenüt, valószínűleg három napig jajgatnál a fókazsírtól, de egy zöldségeket legelésző indiai jógi is kifeküdne egy fehérjedús kúrától. Viszont nem kell a világ két távoli sarkáig rohannunk a szembeszökő különbségekért. Az egyik ember remek formában lehet a vegetáriánus étrendtől, de a sajtokra elég ránéznie, és máris gyarapodni kezd a csípőmérete. A másik roskadásig tömheti magát fehérjékkel, a péksütiktől viszont azonnal cipóvá kerekedik. Anyagcseretípustól függően mindenki másképp dolgozza fel a táplálékokat, így bizonyos dolgokat könnyebben, másokat nehezebben alakít energiává.

A metabolic typing (szó szerinti fordításban anyagcsere-tipizálás) rendszere épp ezen alapul, mivel általa mindenkinek olyan étrend állítható össze, ami a leginkább megfelel az egyéni anyagcsere típusának. Aki pedig megtalálja a saját szervezetének megfelelő ételkombinációt, fitt lehet, mint egy eszkimó a fókasteak után. A mozgás csak fél egészség, és nem utolsósorban csak fél kockahas. Köztudott, hogy a szép idomok és az egészség eléréséhez a megfelelő táplálkozás legalább annyit nyom a latban, mint a testedzés.

A metabolic typing négy faktor alapján határozza meg az anyagcseretípust: az autonóm idegrendszer, a sejtanyagcsere, a hormonrendszer és a vércsoport szerint. Ez a négy elem adja meg mindenkinek a személyes anyagcsere- jellemzőit és étkezési paramétereit. Az egyes altípusoknak számtalan kombinációja létezhet, amelyek alapján meghatározható, hogy ki milyen élelmiszereket igényel, és ezeket milyen arányban érdemes fogyasztania.

Szintén érdekes, hogy az egyes típusok nemcsak az anyagcserében, hanem a személyiségben, sőt, fizikai felépítésben is megmutatkoznak. Az autonóm idegrendszer – szuperhősök és Sancho Panzák Az autonóm idegrendszer felelős szervezetünkben a légzésért, szívverésért és emésztésért. Szimpatikus oldala felel az aktív tevékenységekért, mint a gyorsabb szívverés vagy a magasabb vérnyomás, míg a paraszimpatikus oldal a nyugalmi folyamatokat irányítja, mint az emésztés vagy az energiatárolás. A legtöbb embernél az egyik vagy a másik dominál, míg a szerencsés keveseknél egyensúlyban van a két oldal. Valószínűleg a szimpatikus oldal által dominált egyénről mintázták Superman alakját, mivel ez a típus rettentő aktív és terhelhető, kissé hűvösek az érzelmei, emellett gyakran türelmetlen, és álmatlanság is kínozhatja. Az ilyen embernek érdemes több szénhidrátot és kevesebb fehérjét, valamint zsírt fogyasztania. Ez a paraszimpatikus oldalt erősíti, ami minden szuperhősnek segít, hogy a maximumon pöröghessen. Ellentéte a paraszimpatikus oldal által befolyásolt személy, aki a keményszívű akcióhősök mellett a melegszívű, megfontolt és türelmes, ám néha lustaságra hajlamos Sancho Panza típust képviseli. Neki természetesen a szimpatikus oldalt érdemes erősíteni sok fehérjével és kevés szénhidráttal.

Egyre több tudományos vizsgálat igazolja ugyanis azt, hogy egyáltalán nem mindegy a kedélyállapotunk szempontjából, hogy milyen ételeket fogyasztunk el a nap folyamán.
Természetesen az sem mindegy, hogy milyen hangulatban telnek a napjaink. A talán sokak által kedvelt gyorséttermi ételek vonzóak lehetnek a szem és a száj számára is, a rossz hír azonban az, a vizsgálatokra támaszkodva, hogy azok határozottan negatív hatást gyakorolnak a hangulatra, sőt, olyan feltételezés is van, miszerint szerepük van a depresszió létrejöttében.
A Kelet-Finnországi Egyetem egyik szakembere, a doktori értekezésében azzal foglalkozott, hogy van-e összefüggés a depresszió és a táplákozási szokások között. Azt találta, hogy a legfőképpen halat, baromfit, alacsony zsírtartalmú sajtot, zöldséget, bogyókat, gyümölcsöket és teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó étrenden élőknél sokkal kisebb százalékban voltak kimutathatók a depresszió tünetei, mint azoknál, akik rendszeresen „egészségtelennek” számító, azaz magas zsír- és cukortartalmú és feldolgozott ételeket, illetve különböző nassolnivalókat fogyasztottak.


A vizsgálat eredményei hasonlatosak egy másik kutatás eredményeihez, melyről cikk a Public Health Nutrition 2012. májusi számában jelent meg. Ez a korábbi cikk arra irányította rá a figyelmet, hogy 51%-kal magasabb arányban figyelhetőek meg depressziós tünetek azoknál, akik gyakran ettek gyorséttermi ételeket.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy bár ezek a kutatások összefüggésbe hozták a hangulat nemkívánatos irányban történő változását az egészségtelen ételek fogyasztásával, egyértelmű ok-okozati kapcsolat mégsem mutatható ki a kettő között. Fordított irányú összefüggésre is gondolhatunk természetesen, miszerint azok az emberek, akik eredetileg is nagyobb hajlamot mutatnak a depressziós tünetek megjelenésére, gyakrabban és szívesebben fogyasztanak egészségtelennek tartott gyorséttermi, magas zsír- és cukortartalmú és feldolgozott ételeket, mint azok a társaik, akik kedélyállapot tekintetében jól érzik magukat a bőrükben.


Ezen összefüggés tisztázásáról a cikk további részében olvasni nem lehet ugyan, arra viszont kitér, hogy határozottan feltételezhető az, hogy vannak olyan élelmiszerek, melyek a tapasztalatok alapján képesek pozitív hatást gyakorolni a hangulatunkra, így érdemes ezeket gyakran fogyasztani.
Arról, hogy a B-vitamin távol tartja a depressziót, számos tanulmány beszámolt már, érdemes tehát gabonaféléket és őrleményeikből készült ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, diót és egyéb olajos magvakat, vajat és olajat, húsokat és húskészítményeket, halat, tejet és tejtermékeket, illetve tojást fogyasztani. A D-vitamin egy másik fontos forrás, mely képes arra, hogy csökkentse a depresszió kialakulásának kockázatát. D-vitamint a szervezetünk saját készletéből alkotja meg, az ehhez szükséges „energiát” pedig a napsugarakból nyerjük. Folyamatos napsütés sajnálatos módon nem elérhető folyamatosan és mindenhol, illetve sokan naptejjel védik magukat a napsugarak ellen, és ezzel nemcsak a káros, de a hasznos napsugarak sem juthatnak be a bőrön át a szervezetünkbe, így érdemes a D-vitamint különböző étrendkiegészítők formájában bejuttatni a szervezetbe.
Szükségünk van magnéziumra is, mely közrejátszik az úgynevezett szerotonin termelésében, aminek jelenléte a jó kedvünkhöz nélkülözhetetlen. Magnéziumot nyerhetünk kesudió, mandula vagy mogyoró fogyasztásával.
Kedélyállapotunk javításában nagy szerepe van például az étcsokoládénak, amiben olyan anyagok találhatóak, melyek szintén előnyös hatással járnak a szervezetünk működésére nézve. A csokoládéban fenilalanin van, ami serkentő hatással bír az agy működésére, így hangulatunkon is sokat képes javítani.
Természetesen a vegyes táplálkozást javasolják a szakemberek, melynek segítségével fedezhető a szükséges vitamin-, ásványi anyag, nyomelem- és tápanyagszükséglet.
Viszont érdemes arra is figyelni mit látnak belőlünk a környezetünkben lévők étkezéseink alapján.

Receptajánló:
Minestrone
Hozzávalók / 6 adag
• 3 db sárgarépa
• 2 db fehérrépa
• 4 db szárzeller (vagy 1 kisebb zellergumó)
• 1 cukkini
• 4 db szilvaparadicsom
• 1 konzerv kidney bab
• 1 vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek paradicsompüré
• 5 dl házi paradicsomlé
• 4 ek olívaolaj
• só
• frissen őrölt fekete bors



Elkészítés
1.A zöldségeket alaposan megtisztítjuk, és közel azonos kis kockákra vágjuk.
2.Kevés olívaolajon üvegesre pároljuk a finomra vágott vöröshagymát, és hozzáadjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket is.
3.Beletesszük a felkockázott sárga- és fehérrépát és a zellert is. Kicsit átpirítjuk, és kevés vízzel felöntve, fedővel lefedve pár perc alatt félpuhára pároljuk.
4.A paradicsomot és a cukkinit is felkockázzuk, és a zöldségekhez adjuk, majd 2 evőkanál paradicsomsűrítményt keverünk hozzá, és alaposan átpirítjuk, hogy a paradicsom elveszítse kissé kesernyés ízét. Felöntjük a paradicsomlével, és ha szükséges, vizet (vagy alaplevet) adunk hozzá. Sózzuk, és frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. A babot folyó víz alatt átöblítjük, és pár perccel a főzés vége előtt adjuk a leveshez.
5.Tálaláskor csíkokra vágott bazsalikommal és frissen reszelt parmezánnal kínáljuk.

Bazargan - csirkés bulgur gránátalmával recept
Hozzávalók / 6 adag
• 40 dkg bulgur
• 40 dkg csirkemell filé
• 2 db gránátalma
• 2 közepes fej vöröshagyma
• 2 ek sűrített paradicsom
• 1 ek koriandermag
• 1 ek római kömény
• 1 tk őrölt fahéj
• só ízlés szerint
• bors ízlés szerint
• 2 ek napraforgó olaj
• 2 ek vaj
• 1 csokor petrezselyem
• 1 dl víz

Elkészítés:
1.Kimérjük a bulgurt. Egy nagyobbacska fazékban a bulgur kétszeresének megfelelő mennyiségű vizet felteszünk forrni. Enyhén sózzuk. Mikor forr, beletesszük a bulgurt, elkeverjük, lefedjük, mérsékeljük a lángot/hőt.
2.Miközben a bulgur puhul, apró kockákra vágjuk a megtisztított vöröshagymát. A koriandert és a római köményt mozsárban összezúzzuk. A csirkemellet csíkokra vágjuk. A petrezselymet felaprítjuk.
3.Egy magas falú serpenyőben kevés olajat és vajat (2-2 evőkanálnyi) hevítünk. Beleszórjuk a fahéj, koriander és a római kömény felét. Egy percig pirítjuk a fűszereket, majd rátesszük a csirkemellcsíkokat, sózzuk, kicsit borsozzuk és pár perc alatt puhára pároljuk.
4.Míg a csirke és a bulgur puhul, felvágjuk a gránátalmákat, "kinyerjük" a rubinpiros magokat és a gyümölcs levét. (Egy nagy tál fölött érdemes csinálni az egész műveletet, így nem festjük át a konyhát :).
5.Közben a bulgur megpuhult (kb. 10-12 perc), felszívta a vizet, ezért levesszük a tűzről, átkeverjük, és visszafedjük. Mikor a hús megpuhult, ráöntjük a kész bulgurra, majd ismét lefedjük az edényt, hogy a hozzávalók ne hűljenek ki.
6.Abban a serpenyőben, amiben a húst pároltuk ismét egy kevés vajat hevítünk, rátesszük a fűszerkeverék másik felét, beleszórjuk a felaprított hagymát és üvegesre pároljuk. Kissé megsózzuk, rátesszük a sűrített paradicsomot, a gránátalma levét és egy kevés vizet, majd 2-3 perc alatt összepároljuk. Ha kész, ezt is a bulgurhoz tesszük a gránátalma-magok felével együtt.
7.A hozzávalókat összekeverjük, egy tálra halmozzuk, megszórjuk a gránátalma-magok másik felével, aprított petrezselyemmel, és tálaljuk.