EGAL-TEAM Kft. | 2017.11.22
Facebook E-mail
/

szojabab.jpg

A szója egészen a 16. századig javarészt a kínaiaké és – a kínai misszionáriusoknak köszönhetően – a japánoké és a koreaiaké volt, ám a felfedezések korában már meghódította Indonéziát, Vietnámot, Thaiföldet és többek között Indiát is. Európában a XVIII. század elején érkezett meg a szója, hogy rögvest tovahajózzon – a bevándorló kínaiakkal és a tofu receptjével egyetemben – Amerikába, ahol kissé hideg fogadtatásban részesült. Az első szójaültetvények az 1870-es évek végére tehetőek, s ezek is csak takarmány-céllal jöttek létre.
Aztán 1904-ben George Washington Carver tudós, botanikus, aki a vidéken élők élelmezését kutatta, felfedezte, hogy a szójabab nagyon értékes fehérjeforrás. Az ő ösztönzésére kezdtek el a gazdák nem csak takarmány formájában gondolni a szójára. 1919-ben William Morse megalapította az Amerikai Szója Szövetséget, majd tíz évvel később tanulmányútra indult Kínába, ahol több mint 10000 fajta szóját sikerült azonosítania. A szója felhasználásának igen sok módja van. A szójababból többek között készülhet szójatej, szójaszósz, tofu vagy szójaolaj.
Szójatej
A szójatej készítésekor a szójababot beáztatják, majd pépesítik, vízzel felfőzik. Az így kapott masszát leszűrik, és a végeredményt sok esetben sóval, cukorral ízesítik. Ez az ital otthon is könnyedén előállítható. A boltok polcain is leggyakrabban ízesített szójatejjel találkozhatunk, mert a natúr szójatej ízének jót tesz, ha valamivel kicsit módosítják. Az ízesített szójatejek közül a legnépszerűbb a vaníliás és csokoládés.
Érdemes azonban odafigyelni, hogy szójatejet vagy szójaitalt veszünk-e. Ez utóbbi esetében megengedőbbek a hatóságok, s ezek több adalékanyagot tartalmazhatnak a szójatejjel ellentétben. A szójatejet ihatjuk magában vagy tehetjük kávéba is, s szójatejjel a legtöbb recept esetében nagyon jól helyettesíthető az állati eredetű tej. A szójatej nagyon jó fehérje- és B-vitamin forrás, s a vegetáriánusok mellett a laktóz-intoleranciában szenvedők számára is tökéletes.
Tofu
A tofu a szójababból készített túrószerű anyag, amit az ókori Kínában készítettek először, s itt nyerte el - mandarin nyelven - a „doufu” nevet. A legenda szerint a Han-dinasztia idejében élt Liu An hercegnek köszönhető a szójatej és a tofu is. Állítólag a herceg idős édesanyja ellátására próbálta a szóját valamilyen könnyen emészthető formára hozni. Így született a szójatej és abból a tofu.
Ha friss tofut vásárolunk, akkor azt vízben tartva, hűtőben tárolva nagyjából egy hetünk van valamilyen formában elkészíteni. Fagyasztani is lehet, így negyed évig is eltartható.
Sós és édes ételek elkészítésére is alkalmas, mivel intenzív ízzel nem rendelkezik és állagának köszönhetően jól és könnyedén fűszerezhető, ízesíthető. A jól helyettesíthető vele a hús is.
Szójaszósz
A szójaszósz sötét színű folyadék, amit a szójabab erjesztésével nyernek. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy a szójababot önmagában vagy különféle gabonák hozzáadásával készítik. A szójababhoz gombákat adnak (a létrejött anyag a koji), majd több napig érlelik, ezután sós vizet öntenek hozzá, és az így kapott elegyet több hónapon át tovább érlelik (ebben az állapotban már morominek nevezik). Az erjesztési folyamat után a szószt szűrik, pasztörizálják, és így kerül kereskedelmi forgalomba. A tisztán szójából előállított szósz neve tamari, míg a gabonával (általában búzával vagy árpával) összeérlelt szójából készített szósz neve shoyu. A shoyu a világ egyik legrégebbi - s egyben a japán konyha legfontosabb - fűszere, amit pácoláshoz, főzéshez és az ételek utólagos ízesítésére is használnak.
A szójaszósz világhódító útjára azonban csak a 17. században indult, ugyanis az intézményesített gyártásra ekkor került sor. A szójaszósz volt az első szójából előállított termék, ami meghódította Európát, 1679-ből már írásos emlékek őrzik, hogy a szósz megjelent Angliában. A szójatej és a tofu egészségügyi előnyei a szójaszószban nincsenek meg. Nagyon jó fűszer, de magas sótartalma miatt óvatosan kell vele bánni.
Amit a szójáról tudni érdemes
A tömegének kb. 60%-át olajok és fehérjék alkotják, ebből a fehérje 40% és az olaj 20%. A fehérje, amit 100g szója tartalmaz, megközelíti az azonos mennyiségű marhahúsban található fehérjét, ami kb. 37-41g.
A szójabab A-, E-, K-vitaminban és egyes B-vitaminokban is gazdag, s egyúttal a szövetek folyadékháztartásában fontos szerepet játszó káliumból is sokat tartalmaz. Emellett vas-, foszfor-, kalcium- és aminosav-tartalmának köszönhetően pozitív élettani hatással rendelkezik. Gátolja a koleszterin felhalmozódását a májban, az agyban és a szívben. A benne lévő esszenciális zsírsavak kedvezően befolyásolják az életfontosságú szervek és szövetek, így a szív, vér, agy, idegrendszer szervi zsírjainak összetételét, késleltetik a koleszterin lerakódását és csökkentik a keringési szervek megbetegedésének, illetve a magas vérnyomás kialakulásának veszélyét. A lecitin az idegrendszer, a testi sejtek és a vörös vértestecskék fontos építőeleme.
A zsírban oldódó vitaminok körül kimagasló az E- vitamin tartalma, mely elősegíti a C-vitamin szintézisét a szervezetben.
Alacsony purin tartalma miatt a legfőbb húst helyettesítő fehérjeforrás.
Csökkentsd a rágcsálnivalók iránti vágyad egy egészséges, mégis ízletes nassolnivalóval. Ha ilyen sós nasira vágysz, nézz körül MelóShopunk polcain ahol hamarosan megtalálod a pirított szójababot. Ropogós rágcsálnivaló, ami laktatós, de mégsem hizlal!

szojabab-porkolt.jpg