Barion Pixel
EGAL-TEAM Kft. | 2024.03.29
Facebook E-mail
/




A céklát - tudományos nevén Beta vulgarist - már az ókori görögök és rómaiak ismerték és fogyasztották. Ez azért valamelyest különbözött színében, ízében, méretében a mai típusoktól. Minden bizonnyal a Földközi-tenger partvidéke volt az őshazája, de a spenóttal és a mángolddal egy növénytani családba tartozó cékla mára világszerte elterjedt. Skandináviában épp annyira népszerű, mint Európa országaiban vagy a tengerentúlon. Sok egyéb zöldségféléhez hasonlóan ezt is a római légiósok honosították meg a kontinens nagy részén.
A jellegzetes, mindenki által ismert sötétvörös vagy még inkább bordó színű céklarépa azonban csupán a 19. század végétől vált általánossá. Az utóbbi időben számos ország kertészetében többféle színben és formában is termesztik, a hazai piacokra azonban ezekből csak kevés kerül. Akad ugyanis sárga vagy más néven arany cékla (főként Nagy-Britanniában), de van olyan típus, amelyik fehér és bordó erezettel rendelkezik. Ez utóbbi elsősorban Olaszországban számít gyakorinak. Amivel nálunk is több helyen lehet találkozni, az a hosszúkás variációja, amit sokan forono vagy bíborcékla néven ismernek. Ennek színe sötétebb a kerekéhez képest, de ugyanúgy kitűnő salátákhoz, levesekhez, grillezéshez, mint az elterjedtebb „közönséges” cékla.
Bármelyikről is legyen szó, ahhoz, hogy a legtöbb vitaminhoz hozzájussunk belőle, érdemes frissen és nyersen fogyasztani, és szakértők szerint tanácsos gyermekökölnyinél nem nagyobbat választani. A céklában van A-vitamin, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és B9-vitamin is, no meg C-vitamin is bőségesen. A sokféle B-vitaminnak köszönhetően hatékony a daganatos betegségek kialakulásával, leküzdésével szemben. Az ásványi anyagok közül vas, magnézium, kálium, foszfor, kalcium, nátrium, sőt nitrát is található a céklában.
Sokáig tartotta magát az a félreértés, hogy más zöldségfélékhez képest lényegesen több vasat tartalmaz, ez azonban nincs így. Igaz viszont, hogy egyetlen zöldségféle vastartalmát sem tudja annyira jól hasznosítani a szervezet, mint a cékláét, köszönhetően komplex összetevőinek. Így gyerekeknek, nőknek, vashiánnyal szenvedőknek különösen érdemes akár frissen préselt levéből is minél többet fogyasztani. A hámozott nyers céklát gyümölcscentrifugában sárgarépával, zellerrel, naranccsal, almával együtt is kipréselhetjük, kevés gyömbérrel, mézzel édesíthetjük. Alma, répa és cékla felhasználásával készítjük mi is ARC elnevezésű gyümölcsitalunkat, amiket megtalálsz éttermeink hűtőpultjaiban.
A másik tévhit a gyakran rossz színben feltüntetett nitráthoz kapcsolódik. Tény, hogy a nem ökológiai termesztésből származó céklarépában több van ebből az anyagból, mint a kíméletes gazdálkodásból kikerülőben, azonban a cékla nitrát-tartalma a szervezetbe kerülve jótékonyan befolyásolja a vérnyomást, méghozzá csökkenti.
Cékla - a salátán túl
A valóban rendkívül kedvező élettani hatásai mellett a cékla kifejezetten ízletes zöldségféle, kellemesen édeskés, enyhén földes ízeit számtalan elkészítési módjából adódóan sokféleképp lehet előcsalogatni. Sokan elsősorban az üvegekbe zárt, ecetes lében konzervált céklát ismerik, de ezt is egyszerűen elkészítheti bárki házilag. A hagyományos céklasalátához legegyszerűbb, ha a céklákat sikálással megszabadítjuk minden szennyeződéstől – ha szerencsénk van, és zsenge levelekkel rendelkező zöldséghez jutunk, a leveleit is használhatjuk salátákba, kitűnő és nagyon egészséges! –, majd nagyjából 45-60 perc alatt (az egyes darabok méretétől függően) héjastól, enyhén sós vízben megfőzzük. A hámozáshoz célszerű gumikesztyűt használni, mert az erős színanyagok megfogják a kezet. Ezt követően aztán kedvünk szerint karikázhatjuk, kockázhatjuk, de akár nagylyukú reszelőn le is reszelhetjük, és ecetes lével locsolhatjuk.
A céklához különösen illik a kifejezetten csípős, friss torma, amiből egy keveset az aromái miatt akkor is csempészhetünk a salátába, ha az erős ízeket inkább hanyagolnánk. Apróra kockázott salottával (mogyoróhagymával), de lila- vagy vöröshagymával is változatosabbá tehető a hagyományos céklasaláta.
A fűszerek közül a kömény, a bors egyaránt remek kiegészítője, de több-kevesebb friss vagy szárított rozmaring, tárkony is nagyon jól illik hozzá.
Érdemes kipróbálni a céklasalátát főtt burgonyával is. Ehhez 4 személyre ½ kg céklát és ugyanennyi burgonyát (külön-külön) sós vízben megfőzünk, meghámozzuk, felkockázzuk. 2-3 db friss paradicsomot meghámozunk, felkockázunk, valamint 1 nagyobb fej fehér, ún. főzőhagymát finomra aprítunk. Az egészet tálra halmozzuk, vinaigrette mártással meglocsolva tálaljuk.
Nyers vagy főtt céklából joghurt- vagy majonézmártással is készülhet saláta, akár almát, friss vagy csemege uborkát, hagymát, zellert is adhatunk mellé. A joghurt, csakúgy, mint a tejszín, tejföl vagy bármely sajtféle ellensúlyozza a cékla magas oxálsav-tartalmát. Már csak ezért is érdemes lágy sajtokkal (kecskesajttal különösen ízletes) vagy fetával, főtt tojással társítani a céklát, akár hidegtálakra rendezve – nem egyszerűen mutatós, de teljes értékű és egészséges vacsora vagy ebéd lehet.
Ha nincs kedvünk a főzéshez, a céklát sütőben is megsüthetjük, így még koncentráltabb lesz az íze. A legbiztosabb módszer, ha egyenként alufóliába csomagoljuk, és így tesszük be a 180 fokra előmelegített sütőbe. Garantáltan nem színezi el a sütés közben kicseppenő céklalé sem a sütőt, sem a sütőedényt.
Ha uzsonnára készítenénk valami különlegeset, főtt csicseriborsóhoz is tehetünk céklát, tejföllel vagy joghurttal, sóval, borssal, köménnyel fűszerezve pürésíthetjük. Az így kapott szendvicskrémet akár pirítósra, akár friss zsemlére, kenyérszeletekre is halmozhatjuk.
A levesek sorában is fontos szerep jut a céklából készülteknek. A legismertebb Lengyel- és Oroszország kedvence: a borscs. Fűszerezésében, összetevőiben ugyan tájanként, sőt akár házanként is akadnak különbségek, a lényegét tekintve azonban igazán gazdag és ízletes leves a végeredmény.