EGAL-TEAM Kft. | 2017.10.19
Facebook E-mail
/

A csírák emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatása ősidők óta ismert, amelyet a régi civilizációk rendkívüli mértékben megbecsültek. Napjainkra ez a tudás lassan újra felfedezésre kerül, egyelőre azonban még elég szűk fogyasztói réteg – és főként az „egészségtudatosak” – körében éli reneszánszát a téma. A friss csíranövények színesíthetik a táplálkozási palettánkat; salátákban, hidegtálakhoz, szendvicsekben is fogyaszthatóak.
Csíráztatni egész év folyamán, függetlenül az évszakoktól, a Föld bármely pontján lehet. Mindemellett a rohanó napjainkban pár perc elegendő a gondozásához, így az idő szűke sem korlátozó tényező. Figyelni kell azonban arra, hogy a keltetéshez használt magvak lehetőleg csávázatlanok (vegyszermentesek) legyenek, és a gombás fertőzések ugyancsak ártalmasak lehetnek egészségünkre.
A csíranövények sok ásványi anyagot, vitaminokat, enzimeket, nyomelemeket, ballasztanyagokat, illó- olajokat tartalmaznak. Az életerő (vigor) a magokból származik, itt megtalálható az összes tápanyag, amelyre a csírázáshoz a növénynek szüksége van. Csírázáskor a magokban található enzimek aktivizálódnak, amelyek az anyagcsere katalizátorai, ezek indítják el a különféle kémiai reakciókat a szervezetben. A csírákban leggyakrabban a következő anyagok fordulnak elő: A-, B-komplex, C-, D-, E-, G-, H-, K-, U-vitaminok, kalcium, magnézium, foszfor, klór, kálium, nátrium, szilícium, szelén, jód. Ezek az anyagok a szervezet számára a legkönnyebben hasznosítható alakban vannak jelen, így mintegy előre feldolgozott táplálékként tehermentesítik azt. A csírák 25 %-kal több kalóriát tartalmaznak, mint a hús.
Csíráztatás a gyakorlatban
Számos növény magját használhatjuk csíranövénynek, így pl. a napraforgó, hajdina, lóhere, zab, rozs, búza, vöröshagyma, mungóbab, lepkeszeg (görögszéna), lucerna, brokkoli, retek, fejes káposzta, kerti zsázsa stb. Ezek közül a lóherecsíra vértisztítóként ismert, a brokkolicsíra a daganatos sejtek fejlődését gátolja, a kerti zsázsa, illetve a gabonafélék (búza, rozs, zab) igen magas ásványi anyag tartalmukkal emelkednek ki. A csíráztatás előnye, hogy bárki által egyszerűen kivitelezhető, a „termesztő létesítmény” kicsi helyen elfér és nem szükséges hozzá kert. A csíráztatás bármilyen edényben végrehajtható napi öntözéssel, vízpermetezéssel, de kaphatóak speciális csíráztató cserepek is. Konyhai kiskert (cserép, láda) formájában is megvalósítható a csíranövények nevelése, amelyhez csak 1-1,5 cm termőföld vagy néhány réteg papírtörölközőre van szükség. Ebben a közegben három-nyolc nap szükséges a növények kifejlődéséhez és azután fogyaszthatóak is. Kicsi a helyigénye a lencse (vagy mungóbab) csíranövényeknek. Esetükben egy csésze magnak egy literes edény elégséges, ezt követően pedig 4 nap múlva már fogyasztható. (Egy kg napraforgómag csíráztatásával nagyjából 2 kg ízletes saláta elkészítéséhez szükséges zöld növényt kapunk).
A csíráztatáshoz mindössze vetőmagra és valamilyen edényre (esetleg egy speciális csíráztató edényre), illetve egy kevés vízre van szükség. Az 1. képen felül látható edény előnye, hogy sötét és világos helyen is folytatható benne csíráztatás. Sötét helyen a csíranövények világosak és B2-vitaminban gazdagok lesznek, amíg világosban a csírák zöldek és C-vitaminban gazdagok. A csíráztatandó magvakat elsőként folyóvíz alatt leöblítjük, amelyet 12 órás áztatás követ. Ezután leöntjük a vizet a magokról és a csíráztató közegbe helyezzük őket. A csírák a magok eredeti térfogatának ötszörösére nőnek, amely az edény méretének megválasztásakor fontos szempont. Az edényt fényre, de nem tűző napra tesszük és naponta kétszer, langyos vízzel leöblítjük és lecsöpögtetjük a benne lévő növénykéket. Fontos, hogy elkerüljük a víz csírák alatti összegyűlését, mert ez a magvak rothadását okozhatja. A csíráztatás ideális hőmérséklete növényfajtól függően 17-21 °C között van.
Számos zöldségnövény magja gyorsan csírázik, például a már említett vöröshagyma, káposztafélék (fejes káposzta, kerti zsázsa) magja, így ezek az egyszerű táplálék kiegészítőink valóban hamar előállíthatóak. A csírák tápértéke nem csökken a learatás és a tálalás között, míg például egy narancsszállítmány ötnapos késlekedése 50 %-os C-vitaminveszteséget okoz.
A csírák rendkívül erőteljes, friss ízükkel remek lehetőséget kínálnak táplálkozásunk és az unalmassá váló ízvilágunk színesítésére, ám emellett a tudatos táplálkozásban, egészségmegőrzésben betöltött szerepük révén hétköznapjaink élelmiszer-fogyasztásában egyre fontosabb szerepet játszanak.