EGAL-TEAM Kft. | 2017.11.22
Facebook E-mail
/

A disznótor, a disznóvágás régen a falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt. A híres magyar író Krúdy Gyula, a jó feladatok irodalmi méltatója így vélekedik erről: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban értenek, mint a nők."
A disznóölés, a hús feldolgozása egyszerre volt nagyon komoly, a család jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú esemény, a rokonok és a szomszédok találkozója, kemény munka és ünnep. Munka, mert a disznóölési előkészületek, és a füstölés befejezése közt rengeteget kell dolgozni, de azért ez olyan munka, amelyhez szívesen jönnek a szomszédok, a rokonok segíteni. Ünnep is, mert egy hosszú munkafolyamat befejezése, a disznónevelés és hizlalás eredménye. A disznóölés már napokkal a leszúrás előtt kezdődik. A háziasszony kiforrázza a húsos- és zsíros edényeket. Beszerzik a fűszereket, meghívják a fogókat, a böllért, a segítőasszonyokat. Ez a segítőcsapat a rokonságból és a szomszédokból kerül ki. Ilyenkor a rokonok, komák, szomszédok eljöttek segíteni, a napot áldomásokkal kezdték, és munka közben is ettek-ittak, a munka befejezését pedig lakomával ünnepelték meg. A segédkezők, szomszédok otthonra is kaptak „kóstolót” a húsfélékből, ami általában oda-vissza működött: egyszer az egyik családnál volt disznóölés, ők adták a kóstolót, másszor pedig ők kapták a szomszédoktól, rokonoktól. Mivel a vágások egész télen folytak, gyakrabban került valami húsféle a kóstolókból a családok asztalára.
Az ölés reggelén már sötétben jönnek a fogók - a markos férfiak - és a böllér. Megbeszélik a fogást, ki fogja az első, ki a hátsó lábát, ki fogja meg a farkát, és ki fogja fel a vért. Majd a böllér megtisztítja, szétdarabolja a disznót, a húsokat osztályozza a szerint, hogy mit készítenek belőle, tartósítják-e. Bent a házban elkezdődik a hurkák készítése, a húsok feldolgozása. A disznóöléskor készült hurka, kolbász, gömböc és disznósajt. A sonkát és a kolbászt füstölték, így azok sokáig eltarthatók voltak. 
A disznóvágás egyik legfontosabb célja az egész évi szalonna biztosítása volt nem csak közvetlen fogyasztásra, de a főzéshez is. Az ország legnagyobb részén a szalonnát az 1850-es évekig hatalmas szalonnatáblákban sózva vagy sózva és füstölve tartósították. Régen olcsó volt, ma már azonban az ára egyre jobban közelít a "nemesebb" húsokéhoz. A zsírszalonna egy részét (egyre kevesebb részét) kiolvasztják zsírnak, tepertőnek, a másik részét pedig szalonnának dolgozzák fel. Az abalében megfőtt szalonnát megszórják vágott fokhagymával, sóval és pirospaprikával, majd hidegre teszik. Tea és forralt bor mellé kitűnő téli kenyérmellé való az éles késsel felszeletelt abált szalonna.
Disznóvágás alkalmával, hagymás sült vért készít a háziasszony reggeliként. A megalvadt disznóvért késsel felkockázza, egy szűrőbe téve lecsurgatja a savót és 3-4 fej, lassú tűzön párolt vöröshagymára téve, sóval – borssal – morzsolt majoránnával ízesítve megfőzi. Friss, aprított zöldpetrezselyemmel megszórva, friss kenyérrel tunkolva kínálja!
Hurkák - magyarosan
A magyar konyhában ismert hurkák tájegységenként változnak. Változhatnak a masszát alkotó összetevők, illetve azok arányai, más és más lehet a fűszerezés, illetve az elkészítés módja. A disznóöléskor általában véres és vérmentes hurkákat is készítenek. A hurkához felhasznált állati eredetű részek mellett leginkább kása kerül a masszába, bár egyre többször készítenek zsemlével, kenyérrel gazdagított tölteléket is.
Az elkészült masszát a belekbe töltik, majd az úgynevezett abáló lébe teszik, és abban főzik. A hurkát az elkészítés után nagyjából egy hétig fogyaszthatjuk, illetve a mélyhűtőben tárolhatjuk huzamosabb ideig. Ha felfüstölik a hurkát, akkor akár 3 hétig is eláll.
A régi magyar szakácskönyvekben igen sokféle, alaposan megírt recept segítette azokat, akik otthon hurkakészítésre adták a fejüket. Zilahy Ágnes a XIX. század végén így írja le a véres hurkához kapcsolódó procedúrát:
„A véres hurka
Két liternyi disznóvért bele kell tenni egy nagy tálba, mikor a kövér disznót széjjel daraboljuk, mindig kerül holmi hulladék húsos kövérség a nyaka tájáról, mely kissé véres és egyébre nem alkalmas, mint a tüdős, májas és véres hurkákba ízesítőnek, az ilyen kövérséget fel kell jól forralni - úgy, fél óráig; ebből a kövérségből apróra kell vagdalni egy liternyi csomát és a tálba lévő vérhez kell tenni. Hét zsemlét tejben meg kell áztatni egy óra hosszáig, azután széjjel kell morzsolni, de nem, kell kicsavarni, a mennyi tejet feliszik, annyi had maradjon benne. Ezt a tejes zsemle pépet is a vérbe kell önteni. Adjunk még e véres keverékhez negyedkilónyi szalonnát apróra kockázva, vágva.
Ezt el is lehet hagyni; de sokan szeretik, ha tálaláskor, a felvágás után szép tarkán kifehérlik a fekete alapból a szalonna-kocka. Az úgyis már kissé sós vérbe csak kevés sót kell tenni; ne hogy elsózzuk, arra nagyon kell ügyelni; inkább többször meg kell kóstolni. Két kávéskanál tört borsot, egy kávéskanál tört szegfűszeget és egy kávéskanál borsfű pelyvát, úgy, mint némely helyen nevezik - csombord virág száraz fűszeres levelét kell a véres hurkába tenni. Ezt a füvet nem kell a majoránnával összetéveszteni, mert a véresbe a majoránna sehogy sem való, ha borsfü pelyva nincs a kéznél, inkább nem kell bele egyebet tenni a fent irt két fűszernél.
Lehet a véresbe, zsemle helyett, egy kevéssé előbb felforralt rizskását is tenni, két liter vérhez egy negyedkilónyit. Ha a véres töltelék izét teljesen helybehagytuk, vegyük elő a hurkatöltőt, húzzuk fel a csövére, a hét arasz hosszúságú darabokba elszabdalt belekbe töltsük a tölteléket.
A végét kössük be erős cérnával és szorosan, nehogy a híg vér töltés közben kifusson belőle. Ha mind feltöltöttük az anyagot. kössük be szorosan a hurkák végeit és rakjuk buzogó forró vízbe, úgy 15 percig hagyjuk forrni, azután szedjük ki hideg vízbe és rakjuk ki deszkára; úgy tegyük el hűvös helyre kamrába; használatkor süssük meg lábasba téve, láng tűzön, szép pirosra.”
Hurka háziasan
Manapság leggyakrabban hentesnél vesszük a hurkát, amit általában sütőben vagy serpenyőben készítünk el. A hurka mellé minden esetben dukál egy-egy szál sütni való kolbász is, köretnek meg szinte kívánja a főtt krumplit, de egy szeletnyi jó, ropogós héjú friss kenyér is tökéletes partnere ennek az ételnek. A hurka és kolbász ebéd mellé érdemes savanyúságot is kínálni, egy kis csalamádé, ecetes cékla vagy kovászos uborka formájában.

A hurka sütés közben hajlamos kirepedni, amit egy viszonylag könnyű módszerrel kivédhetünk, ha sütés előtt egy fogpiszkálóval kiluggatjuk a belet. Ha nem tepsiben, hanem serpenyőben szeretnénk elkészíteni, akkor nyugodtan süthetjük vastagabb karikákra szelve is.