EGAL-TEAM Kft. | 2017.11.22
Facebook E-mail
/

gombvadaszat.jpg

Minden rosszban van valami jó: az esős nyár kellemes hozadéka az erdőkön, mezőkön, és a piacokon megjelenő sok gomba. Ha többhöz jutunk, mint amennyit egyszerre el tudunk fogyasztani, a maradékot – a gomba fajtájától függően – megszáríthatjuk vagy lefagyaszthatjuk.

A legízletesebb nyári csemegegombákkal, a rókagombával és a vargányával egyszerű halandó nagy mennyiségben leginkább csak piacon vagy külföldön, út menti árusnál találkozik. Kevés tápláléknak tűnő dolog terem ilyen változatosságban és ennyire sok hatóanyaggal. 

Gomba az erdőből

Erdei kirándulás során magunk is gyűjthetünk gombát. Ehhez nem kell más, mint egy kosár, vagy papírzacskó (műanyag zacskóban a gomba befülled), és egy éles kés, amivel a zsákmányok tönkjét a föld felett elmetsszük. (Ha kihúzzuk a gombát a földből, azzal a szaporodását, az újabb fejek megjelenését akadályozzuk.)

Az erdőkön-mezőkön számtalan gombafaj terem. Gyűjtéskor nem célszerű minden utunkba akadó gombát leszedni, érdemes az adott helyen, adott időben viszonylag nagy mennyiségű fajokat megismerni és azokat gyűjteni. Alapszabály, hogy azt a gombát, amit kétséget kizáróan nem ismerünk fel, inkább vigyük el szakértőhöz, és csak az ő jóváhagyásával fogyasszuk el! A gombaszedés időzítésénél a szakértő elérhetőségét és a gomba gyors romlását is érdemes figyelembe venni: ha a szedés napján, vagy legkésőbb másnap délelőtt nem tudjuk ellenőriztetni, nagy eséllyel a kukába megy.

gombvadaszat2.jpg

Vargánya

Júniustól októberig érdemes az erdőket járni - vargányák után (is) kutatva. Az erdei gombák királyaként is számon tartott vargányákból szerencsés esetben igencsak szép példányokra lehet lelni. Frissen és szárítva is ritka kincs, nagyon finom fogások alapanyaga.

A vargányák, mert Magyarországon többféle is található belőlük, a tinórufélék családjához tartoznak, és az úgynevezett savanyú talajú erdőket kedvelik – bükkösökben, tölgyerdőkben, néhol fenyvesekben fordulnak elő. Nincs belőlük túl sok, ezért is kérik meg az árát piacokon, sőt az időjárás is erőteljesen befolyásolja, hogy mennyi terem egy adott évben.

gombvadaszat3.jpg

A nálunk megtalálható fajok közül kettő különösen népszerű: az ízletes vargánya (Boletus edulis), valamint a nyári vargánya (Boletus reticulatus). Az íze sokak szerint az erdők minden zamatát őrzi, mély, dióra emlékeztető, különleges aromájú típus. Frissen is hihetetlenül ízletes, de vannak, akik szerint szárítva gazdagodnak aromái. Az biztos, hogy akár egy csipetnyi szárított vargánya is különlegessé teszi a leveseket, mártásokat. 1 kg friss gombából nagyjából 15 dkg lesz csupán, mire kellőképpen, eltarthatóan megszárad. Arra érdemes odafigyelni, hogy a vargánya - számos ehető gombához hasonlóan - kitint is tartalmaz. Ez az emberi szervezet számára csupán ballasztanyagként hasznosuló összetevő felelős azért a tulajdonságáért, amelyet köznyelvi szóhasználatban gyakran úgy illetnek: nehéz étel lesz belőle. A megfelelően felaprított, feldolgozott vargánya azonban jól emészthető – persze mint minden jó falatra, erre is igaz: fontos a mértékletesség!

Miután erdei gombáról van szó – nem lehet eléggé hangsúlyozni: csakis frissen szedett gombát vigyünk haza, és lehetőség szerint azonnal készítsük el!

Gombacarpaccio

A friss, fiatal vargányát vékonyra vágva tálalhatjuk carpaccióként is. Ilyenkor csupán sózzuk, borsozzuk, olívaolajat és citromot adunk rá.

Serpenyőben pirított vargánya fokhagymával, petrezselyemmel

Hozzávalók

600 g vargánya

2 gerezd fokhagyma, hámozva és finomra vágva (középső csírarész eltávolítva)

1 csokor petrezselyem levele, finomra vágva

olívaolaj

só, frissen őrölt feketebors

Ez itt a vargánya legegyszerűbb, mégis szinte felülmúlhatatlan elkészítési módja. Jól alkalmazható más gombákra, így akár termesztett csiperkére, laskára, másra is. A vargánya földes, gyökérnek ható alsó részét levágjuk, nedves konyharuhával mindenütt letöröljük. Röviden folyó víz alatt is öblíthetjük, de semmiképp ne áztassuk be. A gombát 3-4 mm vastag hosszanti lemezekre vágjuk. Vághatjuk cikkekre is, a kicsi, egyenletes formájú/méretű vargányát negyedelhetjük. Serpenyőben 3 ek olajat hevítünk. Annyi vargányát teszünk bele, hogy egy rétegben épp elférjen. (Célszerű egyszerre két serpenyőt használni.) Élénk lángon készítjük, nem mozgatjuk, míg az egyik oldal aranyos színt nem kap. (Ne legyen túl erős a láng, mert gyorsan megég.) Körülbelül másfél perc után megfordítjuk a szeleteket.

Mikor mindkét oldala egyformán aranyos színű, hozzáadjuk a fokhagymát, és addig hagyjuk a tűzön, míg a fokhagyma el nem veszti nyerseségét. Vigyázzunk, ne barnuljon, ne keseredjen meg. Ha a láng erősségét jól szabályozzuk, akkor a művelet 4,5-5 percig tart összesen. A végén sózzuk-borsozzuk, meghintjük petrezselyemmel.

Rókagomba

A sárga rókagomba, tudományos nevén Cantharellus cibarius, nem ismeretlen az ínyenc konyha rajongói előtt. Nálunk elsősorban tölgyesek, bükkösök mélyén, meleg és esős nyári, kora őszi hónapokban lehet vele találkozni, sokak talán nyulica vagy csirke-, illetve sárgagomba néven szeretik.

Jóllehet a gombaszedéshez nem árt némi szakismeret, a sárga rókagomba azon kevés gombafaj egyike, amelyet nehéz eltéveszteni. A sűrű erdőkön kívül a mohás hegyoldalakat is kedvelő sárga rókagomba elsősorban Közép-Európában terem - az egyes országok éghajlati viszonyaitól függően - júniustól nagyjából november elejéig, de Észak-Amerikában, Mexikóban, sőt még a Himalája lejtőin is előfordul. Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része szinte fodros szélekkel rendelkezik a nagyobbacska példányoknál, maga a kalap azonban többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet.

A legízletesebb gombák között tartják számon, kissé csípős, enyhén borsos ízei dominánsabbak, de ezek a főzés, sütés során enyhülnek, a fűszerezéstől függően szelídülnek.

Viszonylag jól bírja a gyűrődést, ezért a piacokon a vargányánál nagyobb eséllyel kapunk belőle ténylegesen ehetőt. Az utóbbi időben viszont gyakori a püffedt, nagyon vizes gomba, ezek feltehetően túl sok esőt kaptak, ezeket érdemes kerülni. Borsos-kajszis aromáját a belőle készült ételeknek is átadja. Rókagombával nagyszerű leveseket, krémleveseket, tésztaételeket, rizottókat is főzhetünk, és akár más erdei gombákkal, de csiperkével, laskával, vargányával is érdemes együtt használni, sőt a burgonyás ételeket is egészen különleges aromával gazdagítja.

Rókagombás rizottó

gombvadaszat4.jpg

Hozzávalók

1,5 l gombás szárnyasleves (vagy alaplé)

300 g rizottórizs (carnaroli, arborio, vialone nano...)


80 g parmezán, frissen reszelve

7 cl száraz fehér vermut

60 g vaj


120 g kis fejű vöröshagyma, finomra vágva


2 ek olívaolaj


néhány csepp citrom

Az olajon üvegesre párolt hagymára adott rizst lassan kevergetjük, majd felöntjük a vermuttal. Hagyjuk elpárologni, enyhén sózzuk. Felöntjük annyi levessel, hogy ellepje, folyamatosan keverjük kis lángon. Mikor elpárolgott, ismét felöntjük kevés lével, és ezt addig ismételgetjük, míg a rizs szép al dente állagú nem lesz. Ügyeljünk azonban arra, hogy a „magja" ne maradjon nyers-roppanós.

Hozzáadjuk a vajat, a parmezánt, a citromlevet, intenzíven összekeverjük. Végül kevés levessel beállítjuk az állagát: ne legyen se túl száraz, se túl leves, legyen leginkább krémes.

Adhatunk hozzá kevés mascarponét vagy tejszínhabot, ízesíthetjük fűszernövénnyel, frissen tört borssal. Lefedve két-három percig állni hagyjuk. 

A rizottót mélytányérba kanalazzuk, tetejére frissen pirított rókagombát teszünk.