EGAL-TEAM Kft. | 2017.09.22
Facebook E-mail
/

karacsinyi-halaszle.jpg

Mikor eszünk halászlét? Hagyományosan leggyakrabban Karácsonykor. Ennek eredete abban keresendő, hogy a katolikusoknál hajdan még szigorúan tartott adventi böjt utolsó napja december 24-e. Ekkor még nem kerülhetett más hús, csak hal az ünnepi asztalra. A másik népszerű időpont a nyár. Valamelyik vízparti halászcsárdában, vagy a kertben főzve.
A könyvtárnyi irodalomból a nyelvészeti részt mára megoldódottnak tekinthetjük, miszerint a halászlé mégsem a halász levéből készül. E tárgyban elődeink már hosszú polémiákat folytattak, a végeredmény az lett, hogy a magyarban a szón egyezményesen a halászok által készített lét értjük.
A világ számos országában főznek hallevest, de igazinak mi csak a magunkét tartjuk. Talán a tengeri halak más íze, vagy az eltérő fűszerezés teszi, hogy a többit vérszegénynek találjuk, nem is nevezzük halászlének.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon két nagy folyó található, el sem képzelhető, hogy ne két iskola létezzen az „igazi” halászlé elkészítési módját illetően. Talán Rézi néni szegedi szakácskönyvének köszönhetően mára mintha a tiszai lobbi lenne dominánsabb, vendéglőinkben és a ház körül készített hallevek is inkább azon a módon készülnek. A két módszer alapvető különbsége kicsit leegyszerűsítve egyetlen mondatban összefoglalható. A tiszainál először alaplé készül, majd ebbe kerül a hal, míg a dunaiba egyszerre minden belekerül, ellenben tészta is jár hozzá. (Itt jegyzendő meg, hogy a balatoni halászlé is tiszai módra készül.)
Számtalan recept létezik mindkét típusra, sőt a szakácskönyvek sem adnak egységes megoldást. Lehet ezt sokszínűségnek felfogni, mégis inkább – ebben is – a közmegegyezés hiánya a valószínűbb. A bolti halászlékockától az „én teszek bele paprikát és paradicsomot is” kreativitásán keresztül, a nagy marék cseresznyepaprikával ehetetlenné tett megoldásokig sokféle gyalázatot elkövetnek a halászlé ellen. Nézzük akkor sorjában a dolgokat.
Mibe főzzük?
Ha karácsonyra készül a halászlé, akkor csak a nagy fazék lehetősége marad, az autentikusabb bográcsos megoldás ilyenkor nemigen jöhet számításba.
Milyen halból főzzük?
A klasszikus halászlé alapja a ponty. Újabban harcsahalászlét is találunk az étlapokon, mi azonban válasszuk csak nyugodtan a pontyot. A szakértők az alapléhez keszeget, kárászt vagy más apróhalat használnak, süllő vagy csuka pedig nem való a halászlébe. Tiszteletben tartva a dunai/bajai módra főzött halászlé „társuralkodó” szerepét, vizsgáljuk meg, hogyan készül a tiszai/balatoni halászlé. Miután tökéletességre törekszünk, figyelmen kívül kell hagynunk, hogy karácsony táján a halasnál csak ritkán kapni apróhalat, de nem lehetetlen beszerezni.

Az alaplé elkészítéséhez legjobb a vegyes, úgynevezett fehér hal, elsősorban a keszegfélék. Ehhez jön még a ponty feje és farok része. A megtisztított, kibelezett halakat tegyük a felaprított hagymával együtt a főzőedénybe, öntsünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje, és addig főzzük, amíg a hús leválik gerincről és a nagyobb szálkákról. A levet leszűrjük és a halhúst szitán átpasszírozzuk, vigyázva, hogy szálka ne kerüljön bele. A hagymától és halhústól sűrű lébe kerülnek az előzőleg úgy 3 cm vastagra vágott és besózott halszeletek. Ha vékonyabbra vágjuk, könnyen lefőhet a vastag szálkákról, ami most már nem cél. Ha túl nagyok a patkók, félbe is vághatjuk, ez a tálaláskor nagy könnyebbséget fog jelenteni. Mikor a halszeletek és ha van ikra vagy tej, a lébe kerültek, vízzel felöntjük, sózzuk és beletesszük az őrölt pirospaprika felét.
A paprika minősége meghatározó!
Ha lehet, biztos forrásból, háznál vásárolt paprikát használjunk, édeset és csípőset ízlés szerint keverve. Ettől kezdve lassú tűzön hagyjuk főni az ételt, időnként óvatosan rázogatva, pontosabban forgatva a bográcsot (vagy fazekat), vigyázva, hogy a felszínen úszó paprika nehogy rásüljön az edény falára, mert akkor keserű lesz. A halszeletek hamar elkészülnek, inkább az igényel folyamatos figyelmet, nehogy túlfőjenek. Befejezés előtt néhány perccel tegyük bele a paprika másik felét, ez adja majd a végső ízt és színt. Ha már nehéz, ragadós párák szállonganak a légben, készre jelenthetjük a halászlét. A cseresznyepaprikát (vagy csípős, zöld hegyes paprikát) inkább az elkészült halászlé mellé adjuk. Utólag is pillanatok alatt méregerőssé lehet tenni a levet, de az ideális halászlé önmagában is kellően csípős, amit a forró tálalás még fel is erősít. Aki úgy érzi, hogy legyen ereje annak a halászlének, az belefőzheti a cseresznyepaprikát, de ha az étel valódi ízére is kíváncsi, javaslom, csak módjával tegye.
Ha nem érzünk magunkban kellő késztetést a halászlé elkészítéséhez vagy csak nem szeretnénk ezzel sok időt eltölteni, akkor érdemes megkóstolni a Melódin halászlét december 10-én étlapunkról, és ha ízlett nem kell mást tennie csak megrendelnie és ünnepi fogásként tálalni Karácsonykor.