EGAL-TEAM Kft. | 2017.10.19
Facebook E-mail
/

A kocsonya egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel. Készítésének az első írott receptje Franciaországban maradt fenn, Európa legrégebbi Le Viandier nevéhez kapcsolódó 1395-re datált receptkönyvében. A kocsonyát eredetileg az étel eltarthatóságának növelésére használták, hiszen akkoriban igen nehézkesen lehetett tárolni a romlandó ételeket. A kocsonya lével leöntött alapanyagokat viszont elvágták az oxigéntől, így néhány nappal tovább eltarthatóak voltak.
„Pislog, mint miskolczi kotsonyában a béka”
A közmondásos béka pislogásával kapcsolatban nincsenek perdöntő bizonyítékok, annyi viszont bizonyos, hogy Miskolc környékén nagy hagyományokkal bír ez az étel, sok étteremben, borozóban szolgáltak és szolgálnak fel manapság is borkorcsolya gyanánt kocsonyát. A legenda szerint az egyik borospincében, a vendégek számára kiporciózott és dermedni letett kocsonyába a hideg elől pincébe húzódott békák egyike beleugrott, és benne is ragadt. Aztán egy kocsonyára éhes vendégnek és egy figyelmetlen pincérnek köszönhetően napvilágot látott a vadul pislogó kocsonya.
A házilag készítendő kocsonya nem olyan nagy ördöngösség. Bár ha valaki Dobos C. József szakácskönyve (1881) alapján szeretne kocsonyát készíteni, akkor nem is lenne olyan egyszerű. Dobos szerint a kocsonyába kell nyúlhús, borjúláb, tyúk, sonka és ökörhús. Manapság viszont ennél egyszerűbb hozzávalókból készül a kocsonya. S még nagyon azon sem kell gondolkozni, mit is vegyünk hozzá, hiszen sok helyen vehetünk előre csomagolt kocsonyacsomagot. A kocsonyába elengedhetetlen a csont és a bőr, hiszen az ezekben rejlő zselírozó anyagoktól lesz majd remegős a kocsonyánk.
Az „ahány ház, annyi szokás” a kocsonyára is igaz. Vannak, akik – főleg a férfiak - fülét, farkát, körmét szeretik a tálban látni, vannak, aki viszont csak a lé előállításához használják ezeket az alkotóelemeket, a tálban viszont inkább főtt zöldségeket, csülökről való húst, sonkát, főtt tojást helyeznek el, és erre öntik rá az aszpikot. A kocsonyába jó még a marhanyelv, a füstölt hús, illetve készíthetünk imbiszeket is, amelyekbe sonka, sajt, saláta kerül a tál aljára, és ezt fedjük be kocsonya lével. Ezekből érdemes egyszemélyes adagokat készíteni. Tökéletes téli parti falat vagy előétel.
Kocsonya lével gyakran behúzzák a hidegtálra kerülő ételeket, mint a töltött sonkát vagy a kaszinótojást. Ennek egyrészt az az oka, hogy szép fényes felületet kapjanak, másfelől tovább friss marad a svédasztalra kikészített étel, a kocsonya védelmében.
Aki nem szeretne állati eredetű aszpikot enni, viszont kocsonyaszezonban vágyik valami ehhez hasonlóra, annak érdemes zöldséglevest besűrítenie valamilyen növényi zselírozóanyaggal, és abba tenni a hitvallásának megfelelő elemeket (zöldség, tojás, esetleg fehér hús). Abban az esetben, ha a csirke vagy a hal még belefér, érdemes abból készíteni a kocsonyához az aszpikot.
Kocsonya recept:
Hozzávalók (10 adaghoz)
4 db sertés köröm, 1 db farok, 1 kisebb füstölt első csülök, 50 dkg marhafartő, (opcionálisan 30 dkg sertésbőr és 30 dkg borjúín), 3 db sárgarépa, 2 fej vöröshagyma, fokhagyma bőven, egész bors, só és egy kevés fehérbor (kb. 1,5 dl).
Hideg vízbe feltesszük főni a húsokat (a bőr és a borjúín kivételével). Amikor felforr, a vizet leöntjük, és a húsokról is lemosunk minden fehérjekicsapódást, majd tiszta vízben ismét feltesszük főni. A fazék aljára tegyünk egy megfelelő méretű, kuktában (is) használatos pároló rácsot, hogy a húsok ne ragadjanak le. Ha nincs ilyenünk, megteszi egy fedő is, amelyik épp „beleesik” a fazékba. Ekkor tesszük bele a zöldséget és öntjük hozzá a bort is. Már nem forraljuk fel, hanem csak körülbelül 80-85 fokon főzzük addig, amíg a húsok könnyedén leválnak a csontról (ez akár 8 óra is lehet!). A bőrt és a borjúínt valamikor félidőben tesszük hozzá.
Amikor kész, hagyjuk kéz melegre kihűlni. A csontokat kiszedjük, igazságosan elosztjuk a tányérokba a húst, majd felöntjük a kocsonya lével (finnyásabbak átszűrhetik a levet, vagy alkalmatos papírtörlővel felitathatják az amúgy igen gusztusos zsírkarikákat). Hideg helyen megdermesztjük. Fokhagymás pirítóssal, forralt borral fogyasztjuk, és aznap már nem megyünk sehova.