EGAL-TEAM Kft. | 2017.11.23
Facebook E-mail
/

Az Egyesült Államokat két szempontból is szokás elmarasztalni. Egyrészt a gyorsétkezdékben kapható ételek silányságát hozzák fel… másrészt pedig sokak szerint az országnak nincs saját, egyéni konyhaművészete. Boncolgassuk az amerikai konyhát a Függetlenség napja alkalmából.

Amerikáról talán nem a jó ételek vagy ízletes receptek, amik először eszünkbe jutnak.
Pedig ez a hatalmas ország minden téren, így az ételekben is olvasztótégelyként működött és működik még ma is. Megtalálhatók itt a világ minden részéről származó ételek eredeti formájukban, de akár amerikanizálva is. Az ország különböző részein pedig sokszor egymástól igencsak eltérő, amerikai receptekkel találkozhatunk.
Sok esetben hallhatjuk, hogy nincs nemzeti étele. Magyarországról ugye mindenkinek a gulyás vagy a töltött káposzta jut eszébe. Ezzel szemben Amerikáról rögtön a hot dogra, a hamburgerre vagy a pizzára, természetesen sok ketchuppal asszociálunk. Ez azonban téves, mert tény, hogy Amerikában sokan fogyasztanak gyorséttermi ételeket, de vannak hagyományos ételeik és alapanyagaik is.
Az államok egyes részein különféle ételeket fogyasztanak, a bevándorlók pedig hozták magukkal a saját receptjeiket, amelyek mára már átalakultak. Az amerikai pizza egyértelműen nem olyan ízű, mint az olaszországi és ez minden más ételre is érvényes.
Ezt a konyhát nem csak a különböző országok amerikanizált ízei, de a regionális különbségek is megosztják. Az országot behálózó gyors éttermek miatt nem annyira karakteresen, mint másutt, de minden államnak vagy területnek megvan a sajátságos konyhája. Maine a homárjairól híres, Massachusetts-nek más tengeri étkek a különlegességei, Texasban vagy Floridában a mexikói és a spanyol konyha az erős, Luisianaban és a déli államokban pedig a kreol és a cajun. Ami a nagyvárosokat illeti, gasztronómiai szempontból New York, Chicago, Los Angeles és San Francisco vívott ki magának kulináris hírnevet. Ezek a városok hemzsegnek a mesterszakácsoktól és a legendásan elit éttermektől, noha a káprázatos választék miatt itt még nehezebb egységes ízt keresni, mint vidéken. Az amerikai városlakókat nem az üres hűtő küldi egy étterembe hanem a kíváncsiság és a vágy, hogy valami különlegeset kóstoljanak. A családoknál tradíció az éttermi étkezés, és nem sajnálnak rá pénzt áldozni. Minden családnak meg van a kedvence helye, és sokan sportot űznek belőle, hogy a lakóhelyük éttermeit egytől-egyig kipróbálják.

Nemzeti ételek

A hálaadás napi pulyka például tipikusan amerikai étel. Bár erre is mondhatjuk, hogy azt Európában is előszeretettel készítik és ez igaz is, de biztosan nem olyan az íze, mint a hagyományos amerikai pulykának. A steak, a roston és grillen sült ételek - barbeque úgyszint hagyományos amerikai finomságok. Ha megnézünk egy Egyesült államokbeli főzőműsort, grillezni szinte mindegyikben szoktak. A rántott csirke, vagy a csípős csirkeszárny is jellegzetesen amerikai, de mindezeket számtalan módon készítik el. A nagy városokban és vidéken eltérő az ételek íze. A helyiek a megszokott recepteket használják, vagyis, ha a mama így fűszerezte, akkor az úgy a jó. A hagyományos alapanyagok közé sorolhatjuk a kukoricát, de a mogyoróvaj, vagy a juharszirup és a pillecukor is amerikai. Na erre mondhatjuk, hogy de csak desszertnek jó... nem, annak az amerikai palacsinta jó :) Az almás pitéről és a csokimázas fánkról még nem is beszéltünk. Az édességek tárháza is kimeríthetetlen! Halakat és tengergyümölcseit is előszeretettel fogyasztanak. A garnélarák nem csak az éttermekben kerül felszolgálásra, sokan otthon is elkészítik. A mexikóiaknak köszönhetően pedig a csípős ízeket is kedvelik, rengeteg féle csilis ételt főznek.


Gyors és egyszerű

A gyorsan elkészíthető ételeket állítják elő otthon leginkább. Mivel felsorolhatatlan féle félkész, előregyártott ételek választéka várja a vásárlókat a boltokban. A konzervek, az előre csomagolt süteményekhez való krémek és sok más hasznos dolog kerül az amerikaiak kosarába. Így pillanatok alatt összedobják a vacsorát, hiszen a már előre megfőzött hozzávalókat csak össze kell főzni és kész is a vacsi. Az vitatható, hogy ez mennyire egészséges, de a rohanó életmód mellett részben érthető is, hogy a lakosság többsége a gyorsan elkészíthető ételeket részesíti előnyben.

Éttermek

Los Angelesben, New Yorkban és San Franciscoban világhírű mesterszakácsok főztjeit kóstolhatjuk meg. Az éttermek száma is hatalmas, mondhatni minden sarkon akad egy. Így a hagyományos rántott csirkét is millió ízvariációban kínálják. Az éttermekben természetesen számtalan ételkülönlegességet ízlelhetnek meg a vendégek, amelyek nem feltétlenül a tipikus amerikai gasztronómiát jelképezik. Annyira színes és összetett ételválaszték talán máshol nem is található, mint Amerikában. Ha szushira vágyunk, megtaláljuk a megfelelő éttermet, ahol az ízlésünk szerint készítik el, de a kínai, vagy a magyar ízek kedvelői is találhatnak elvárásaiknak megfelelő éttermet. A nagyvárosokban minden ország gasztronómiai különlegessége megjelenik, hiszen több olasz, vagy magyar étterem is található az Államokban. Az amerikaiak szeretnek étterembe járni, ez nem arról szól, hogy lusták otthon főzni, hagyomány és megszokás. Sokat dolgoznak, de a keresetük is egészen jó, így megengedhetik maguknak, hogy bejárják a környék éttermeit és kipróbálhassák, hol milyen ínycsiklandó falatok várják a vendégeket.

Tudtad?

Az igaz, hogy sok az elhízott amerikai, de ettől függetlenül rendszeresen fogyasztanak zöldségeket és gyümölcsöket. Köretnek spárgát, zöldbabot és más zöldségeket készítenek (igen megesik, hogy konzervből, vagy a fagyasztott variációt választják). A sütik esetében is sok gyümölcsöt használnak, például ugye a piték. A narancslé is főszerepet kap az Amerikai konyhákban.


A reggeli a legkiadósabb étkezés. Előszeretettel fogyasztanak tojást, bacont, sonkát, de a kukoricapehely és az amerikai palacsinta, juharsziruppal sem maradhat ki. A reggeli tehát bőséges és kalóriadús. A hatalmas adag tejeskávé is elmaradhatatlan…

A regionális és a nemzeti különbségeknek mellett a családi tradíciónak is nagy szerepe van az amerikai konyha sokszínűségében. Ha megkérdezünk egy amerikait, hogy mit sorolna a nemzeti ételek közé, akkor furamód hasonló listát kapnánk egy seattle-i és egy bostoni lakostól. A sorban ott lenne a hamburger, a macaroni & cheese (sajtos makaróni), a steak, a southern fried chicken (rántott csirke), a barbecue borda, a csípős csirkeszárny, a juharszirupos palacsinta, és a diós vagy almás pite. Ezek az ételek minden amerikai étrendjében szerepelnek, de az, hogy ki-ki milyen ízekkel asszociálja, és hogyan készíti el, az már attól függ, honnan jött az anyukája, nagymamája. Meglepő, de a steaknek például egy tucat különböző elnevezése (a marha részeitől függően) és elkészítési módja van, és az sem biztos, hogy amikor az amerikaiak almás pitéről beszélnek, akkor mindenki ugyanarra a fahéjas verzióra gondol. A mac & cheese-zel ugyan ez a helyzet. Ennek az ételnek csupán két összetevője van, mégis azoknak, akik a boltokban kapható KRAFT verzión (élénk narancssárga szószban úszó könyöktészta) nőttek fel teljesen mást jelent, mint azoknak, akiknek otthon készített sajtszósszal tálalták.

A legnépszerűbb ételek



Amerika nagy kedvence a Buffalo csirkeszárny, amely a New York állambeli Buffalóból származik. Legtöbbször zeller szárral és márványsajt öntettel kínálják előételként. A szárny maga nem is annyira jellegzetes (egyszerű sült szárny), de a szósz amely betakarja, annál inkább. Aki szereti az erőset, annak ez a savanykás paprika szósz – mindenhol a készen kaphatót használják,és még egyetlen recepttel sem sikerült autentikusat készíteni házilag – maradandó élmény lesz.

Az USA első számú ételét a hamburgert nem kell bemutatnunk. Nem túlzás, hogy hozzátartozik az államok történelméhez. New Havenben már több mint száz évvel ezelőtt is felszolgálták. Az amerikai burger húsa, omlós és vastag (kérhetjük félig sütve, rózsaszínen), és legtöbbször sült szalonna is van a zsemle között. A hamburgert minden esetben sült krumplival körítik és ez már olyan magától értetődő tény, hogy sokszor fel sincs tüntetve az étlapon. Néhány étterem azt is hagyja, hogy egy kis büféből tetszés szerint mi pakoljunk hozzávalókat a zsömlénkbe.
Nagy favorit a steak, amelyet ugyancsak mindenki ismer, de nem úgy, ahogy azt az amerikaiak készítik. A steak lehet bélszín, hátszín, vagy mindkettő (T-bone steak). De a marha szinte minden részéből tudnak steaket varázsolni, ha kell, hát pácolva. A legpuhább húsokat többnyire grillezik és nem olajban sütik. A steaket sütés előtt, közben és a fogyasztáskor is szószokkal locsolják. Ritkán jár mellé szalma krumpli, inkább hajába főtt - sült burgonyát és zöldségeket kínálnak hozzá. Sokszor garnéla rákkal vagy homárral dobják fel, aminek a neve surf and turf, és igen népszerű. A steak kóstolását kizárólag autentikus steakházakban ajánljuk, mert ott általában minden féle megtalálható, és a húst olyan árnyalatára sütik, amilyenre csak akarjuk.

Ha már steakekről van szó, akkor a Philly steak ugyancsak kihagyhatatlan amerikai étek és remek választás délidőben. A Philly gyakorlatilag egy steak szendvics, amely Philadelphiáról kapta a nevét, hiszen az ottani olasz piacon tűnt fel először. A Philly-ben a steaket hajszálvékony csíkokra vágják, és speciális Amoroso baugette közé teszik, majd nem túl jellegzetes sajtot (például Mozarella vagy Provolone) olvasztanak rá. Körítésnek mehet mellé sült hagyma, sült paprika (csakis kalifoniai) vagy párolt gomba.

A Southern Fried chicken, vagyis a rántott csirke a déli államok jellegzetes étele, amelyet a skótok hoztak be. Az étel egy- kettőre népszerű lett, a csirke olyan olcsó volt, hogy még a rabszolgákat is ezzel etették. A bennszülöttek persze már módosították a skót változatot és mindenféle egzotikus fűszereket szórtak a panírhoz. Ez a gyakorlat meghonosította a rántott csirkét és a lakosság kedvenc ünnepi ételévé tette. Az amerikai rántott csirke panírja nem tartalmaz prézlit, és minden esetben ropogós (leginkább a Kentucky Fried Chickenhez hasonlít). Ám a receptet nehéz általánosítani, hiszen minden családnak saját titkos receptje van a rántott csirkét illetően. Az általános trükkök közé tartozik, hogy a csirkét sütés előtt kefirbe áztatják, hogy porhanyós legyen, és a panír hozzávalóit egy zacskóban keverik össze, amelybe ezután beledobálják a csirkedarabokat.

Aki szereti az édességet, annak muszáj megkóstolnia az amerikai almás pitét. Az almás pite és az almafák ugyan az angolokkal kerültek ide, de pite receptek már a XVIII. századból is fennmaradtak, amitől az amerikaiak magukénak vallják ezt az édességet. Az almás pite nemzeti szimbólum lett, és a sarki deliktől kezdve a benzinkutak büféjén át minden valamirevaló étterembe megtalálható.


A diós pite legalább ennyire elterjedt és nagyon jellegzetes édesség a déli államokban. Ez a bevándorló franciáknak köszönhető. Ők fedezték fel a diófákat, és kezdtek el diós recepteket kreálni. A diós pitének nincs kőbevésett receptje, ahány ház, annyi szokás. A New Orleans-i változat tekinthető a legautentikusabbnak, amely vaníliás tejsodóval készül, és whisky is kerül bele.
Leszel, amit eszel - minden nemzetet definiál a konyhája, és ez Amerikára is jellemző. Ahogy ez a teljesítményre épülő ország magához vonzza a tehetségeket és esélyt ad a legjobbaknak, úgy adoptálja a világ konyháiból is a számára megfelelő aspektusokat. Európa étkezési szokásainak a kialakulásához évezredes lépték kellett, itt még csak 233 év telt el. Muszáj adnunk még egy kis időt…

Receptajánló
Buffalo csirkeszárnyak
Hozzávalók:
A buffalo csirkeszárnyhoz:
• 12 db. csirkeszárny
• 50 g vaj
• 205 g sűrűbb chiliszósz
• 1 tk. fokhagyma granulátum
• 2 tk. cayenne bors
• 1 ek ecet / almaecet
• só, bors

A kéksajtos mártogatóshoz:
• 2 dl tej
• 1 fél citrom leve az íróhoz
• 500 g kéksajt
• 2 ek. tejföl
• 1,5 ek. majonéz
• fél lime, vagy citrom leve
• só, bors

A tálaláshoz:
• 2 db répa
• 2 db szárzeller

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokosra, majd előkészítjük a csirkeszárnyakat a minél tökéletesebb, minél omlósabb eredmény elérése érdekében. A szárnyakat egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, majd sózzuk, borsozzuk és fóliával letakarva berakjuk a sütőbe 30 percre. Közben elkészítjük a buffalo szószt.
A vajat megolvasztjuk egy lábasban, majd hozzáadjuk a chiliszószt, a fokhagymagranulátumot, az ecetet, majd sózzuk, borsozzuk és alacsony lángon addig kevergetjük, amíg egy selymes állagú mártást nem kapunk belőle.
A kéksajtos mártáshoz első körben szükségünk lesz egy kis íróra, amit az angolszász kultúrkörben buttermilk néven bármikor beszerezhetünk a közértekben, nálunk viszont más a helyzet, íróhoz nem igazán lehet hozzájutni. Az álíró előállítása ugyanakkor roppant egyszerű: 2 dl tejbe facsarjuk egy fél citrom levét, kicsit elkeverjük és félretesszük pár percre. Ha a tejnél valamivel sűrűbb állagú, a pohár falán jobban megtapadó cuccot kaptunk végeredményül, akkor már kész is van a házi írónk. Ezt beleöntjük egy keverőtálba, hozzámorzsoljuk a sajtot, belekanalazzuk a tejfölt, a majonézt, belenyomjuk egy fél lime levét, sózzuk, borsozzuk. Összekeverjük és már készen is van.
A csirkeszárnyakat kikapjuk a sütőből és egy ecset segítségével (szilikonecset használata ajánlott, ha profik akartok lenni!) bevonjuk őket a buffalo szósszal. Visszarakjuk az egészet a 180 fokos sütőbe (fólia nélkül) kb. 15 percre és készre sütjük.
A sütőből kikapott csirkét még összeforgatjuk a maradék buffalo szósszal. A répát és az szárzellert vékony csíkokra vágjuk és készen is van az amerikai dinerek klasszikusa, a buffalo csirke.


Csokis-cukormázas amerikai fánk
Hozzávalók:
• 30dkg liszt
• 20dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 2db tojás
• 5dkg margarin
• fél csomag sütőpor
• 1 kiskanál szódabikarbóna
• pici só
• olaj a sütéshez

A cukormázhoz:
• 10dkg porcukor
• 2 evőkanál langyos víz

A csokimázhoz:
• 10dkg csokoládé
• 5dkg margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit géppel simára keverjük, majd letakarva 1 órát pihentetjük.
Lisztezett gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, a közepüket kb. 2 centiméteres kiszúróval szintén kiszúrjuk.
Közepesen forró olajban szép pirosra sütjük, konyhai papírtörlőre szedjük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
A mázhoz a porcukrot pici vízzel, esetleg ételfestékkel összekeverjük, a fánkokra csorgatjuk. A csokoládét természetesen gőz felett felolvasztjuk, elkeverjük a margarinnal, és a fánkokat ezzel a csokimázzal kenjük meg.